[[Fájl:Coronation Andrew I of Hungary - smaller.jpg|240px|bélyegkép|jobb|I. András megkoronázása ([[Képes krónika]])]]
Miután trónra került, hozzálátott a pogányság felszámolásához, erélyesen lépett fel a nép körében a keresztény vallás ellenzőivel szemben. 1047-ben a katolikuskeresztény szertartásrend szerint megkoronáztatta magát - a [[Monomakhosz-korona|Monomakhosz-koronát]] [[IX. Kónsztantinosz bizánci császár]] küldte neki<ref>[http://www.academia.edu/14119809/A_Monomakhos-korona_%C3%A9s_I._Andr%C3%A1s_koron%C3%A1z%C3%A1sa Lados Tamás: A Monomakhos-korona és I. András koronázása]</ref> - és megerősítette a kereszténységet, ismét Szent István rendelkezései szerint irányította a népét. Királlyá avatásával az ősi örökösödési rend – senioratus vagy successio gradualis – is visszaállt. 1047 elejére az ország egysége helyreállt, a királyi haderő az előkelők egységes támogatásával erőfölénybe került. A lázadók által legyilkolt papok pótlására Franciaországból érkeztek hittérítők. Ebben közrejátszhatott András felesége is, akinek egyik lánytestvére a francia király felesége volt. A belső rend helyreállítása után András első dolga a németekkel való békekeresés volt. Ennek érdekében már 1047-ben követeket küldött [[III. Henrik német-római császár|III. Henrikhez]] és kész volt területeket átengedni, valamint adót fizetni, de a hűbérességet nem vállalta. A béketárgyalások ekkor abbamaradtak, a német-római uralkodó figyelmét az itáliai területek kötötték le.
András felkészült arra, hogy idővel Henrik bosszút akar majd állni az elvesztett birtokáért. 1048 elején ezért hazahívta testvérérét Lengyelországból, és Bélát tette meg a magyar hadak fővezérévé, aki nagy politikai és hadvezetési tapasztalatokkal rendelkezett. András testvérének adta az ország egyharmadát (dukátus), ami a hatalmas terület mellett nagy fokú önállóságot is jelentett Béla számára.
