„Sas-kövi-barlang” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
22. sor:
A gyalogosan érkezőknek a [[H5-ös HÉV]] végállomásától a Pismányba induló buszra kell felszállni és a végállomásig menni. Innen gyalog a Cseresznyés út felé. Kocsival a [[11-es főút (Magyarország)|11-es főútról]] a Pismány táblánál, felfelé a Cseresznyés úton. A tetőhöz közeledve jobbra kell letérni, innen murvás út vezet a Tyukosdűlő útig. A kocsit itt le lehet tenni. Innen már látható a szürkés sziklafal és az elkerítetlen telkek mellett található egy ösvény, amelyen fel lehet jutni az üreghez.
A tágas folyosóban lejtősen, lefelé lehet haladni 14 métert, ahol a folyosóban egy iránytörés van. Az iránytörésben balra visszafordulva a szemben lévő falon, de különösen fent, a főtében, egy érdekes, fehér színű telér maradványai láthatók. Az iránytörés után a folyosó továbbra is csaknem az eredeti irányba tart, de a méretei kisebbek. A bal oldalon, lent egy öt méter hosszú, jobbra elhajló, kuszoda jellegű vakág ágazik ki. Négy méterrel tovább haladva, szintén a bal oldalon egy ferdén, lefelé tartó, kőzettörmelékkel kitöltött, szűk járat látható, amelynek a hossza ismeretlen.
Az iránytörés után a tufát, eleinte csak a bal oldalban, majd tovább az egész táróban felváltja a szálban álló andezit. Az első vakág már teljesen andezitben van, de itt még a jobb oldal tufában. Az eltömődött kis oldalág után, hét méterre található egy csaknem négy méter hosszú, kellemetlenül alacsony, köves kuszoda. A kuszoda után omladékköveken felmászva egy jókora terembe lehet jutni, amely valószínűleg felharapódzó omlással jött létre. A talpszintje nagyon lejt, majd jobbra, lenn egy másfél méter mély gödörbe lehet lemászni. A gödör alján kellemetlen szűkületen átbújva egy 40 centiméteres letörés után egy kis kőfülkében ér véget az üreg. A hossza 54 méter és a mélysége nyolc méter. A régészeti lelőhely azonosító száma 11554.
43 ⟶ 45 sor:
A Sas-kő sziklafalát [[Koch Antal]] is ismerte, aki földtani kutatásokat végzett itt az [[1871]]–[[1874]]-es években. Szerinte ez a fal természetes letörés, vagy egy régi, elhagyott kőbánya lehetett. Az üreget nem említette. Az első, írott említése az [[1920]]-ban kiadott, [[Barcza Imre]] és [[Thirring Gusztáv]] által írt könyvben van, akik a barlangnak leírt üreg végén egy víznyelő tölcsért véltek felfedezni. [[Schőnviszky László]] [[1933]]-ban ismertette az üreget a [[Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat|Magyar Barlangkutató Társulat]]ban. [[Gallus Sándor]] [[1939]]-ben próbaásatásokat végzett [[Sashegyi Sándor]] kezdeményezésére, amelynek során két kis silextöredéket és madárcsontokat talált a bejárat előtt. Szükségesnek tartotta még egy komolyabb ásatás végzését.
A Szentendrei Ferenczi Múzeum Adattárában található egy [[1943]]-ban készült felmérés, amely szerint az enyhén lejtő táró körülbelül 50 méter hosszú. Annak idején itt a [[Magyarországi Kárpát-egyesület|Kárpát Egyesület]] pihenőt létesített és táblával is megjelölte. Az 1963. évi [[Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató]]ban az olvasható, hogy 1962-ben a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának a tagjai munkatúrát vezettek benne. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy Szentendrétől északra, a Nyerges délkeleti szirtjében, a Saskőben, az orlováci, elhagyott kőbánya talpszintjén, 310 méter [[tengerszint feletti magasság]]ban van a bejárata. 46 méter hosszú, négy méter mély, folyosószerű és nagyrészt mesterséges barlang. A kézirat két irodalmi hivatkozást tüntet fel
[[Eszterhás István]]nak a „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című kéziratában szerepel a 4900-as barlangkataszteri területen lévő ''Sas-kői-barlang'', amelynek ''Macska-lyuk'' és ''Orlováci-barlang'' a névváltozata, valamint amely andezitben és andezittufában keletkezett. 48,3 méter hosszú, ismeretlen mély és ismeretlen magas. A Visegrádi-hegység 16 nemkarsztos barlangja közül az egyik és Szentendre három nemkarsztos barlangja közül az egyik. A lista az 1989 végéig ismertté vált, 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint, [[Kordos László (geológus)|Kordos László]] 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva.
Gönczöl Imréék [[1997]]. [[július 7.|július 7]]-én tanulmányozták, felmérték és leírást készítettek róla a XIII. Vulkánszpeleológiai Tábor alatt. A 2013-ban megjelent, Varga Gábor által írt tanulmányban mesterséges üregként szerepel a régészeti lelőhelyek között.
== Irodalom ==
53 ⟶ 59 sor:
* [[Dudich Endre (zoológus)|Dudich Endre]]: [http://mek.oszk.hu/03700/03711/index.phtml ''Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke.] Függelék: Kisebb barlangjaink áttekintése.'' Budapest, 1932. 167. old.
* [[Erdélyi István (régész)|Erdélyi István]]: [http://real-j.mtak.hu/387/1/ARCHERT_1971_098.pdf ''Pomáz–Holdvilágárok.''] [[Archaeologiai Értesítő]], 1971. (98. köt.) 1. sz. 89–90. old.
* [[Eszterhás István]]: [http://www.termeszetvedelem.hu/_user/browser/File/barlangkutat%C3%A1si%20jelent%C3%A9sek/1989/alba_regia_1989.pdf ''Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája.''] In: Sivó Zsuzsanna – Zentai Ferenc szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve 1989. Kézirat. 155. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
* [[Eszterhás István]] – Gönczöl Imre – Szenti Tamás: [http://www.termeszetvedelem.hu/_user/browser/File/barlangkutat%C3%A1si%20jelent%C3%A9sek/1997/mkbt_vulkanspeleologiai_kollektiva_1997.pdf ''A Visegrádi-hegység barlangjai. II. rész.''] In: [[Eszterhás István]] szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1997. Kézirat. 113., 123., 215–217., 219–221., 224–226. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
* Gallus Sándor: ''Jelentés az 1939 május 23 – május 26-ig tartó szentendrei próbaásatásról.'' Kézirat, 1939. (A kézirat megtalálható a [[Magyar Nemzeti Múzeum]] Régészeti Adattárban.)
| |||