„Hang” változatai közötti eltérés

A hagyományos [[Telefon (eszköz)|telefontelefonkészülék]] esetén például a hangrezgést [[elektromos feszültség]]ingadozássá alakítjuk, hogy vezetéken nagy távolságra továbbíthassuk. A régi [[hanglemez]]eken a hangrezgést megfelelő formájú barázdákká, a [[Filmhang|hangosfilmen]] [[optika]]i jellé, a hangszalagon a [[mágnesség]] ingadozásává alakítjuk, hogy tárolhassuk, majd visszaalakítsuk hallható hanggá. Az ilyen leképezést [[Analógia|analóg]] leképezésnek nevezzük, mert a hangot jellemző nyomásingadozásnak itt egy más jellegű fizikai mennyiség hasonló ingadozását feleltetjük meg.

A hang leképezhető ezen kívül [[digitális]]an is, ilyenkor a hangot (általában bináris) számok sorozatává alakítjuk. Ez a gyakorlatban úgy történik, hogy meghatározott időközönként (lehetőleg minél sűrűbben -– ideális esetben a mintavételezni kívánt legnagyobb frekvencia kétszeresével) – mintát veszünk a rezgésfolyamat állapotából, a kitérés pillanatnyi értékének egy számot feleltetünk meg, és e számok sorozata hordozza a hanginformációt.