[[Magyar-osztrák-francia-zsidó]] gyökerekkel egyaránt bíró nemesi családban született, apja Gottesmann Raoul, anyja Martonfalvi Antónia Alojzia volt. A budapesti [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Képzőművészeti Akadémián]], majd [[München]]ben tanult [[festészet]]et, [[Hollósy Simon]]nál. Az [[első világháború]]ban a fronton szolgált. Megtudta, hogy az ő születése előtt két évvel elhunyt kollégája, [[Schöfft József Ágoston]] [[india]]i útján találkozott [[Kőrösi Csoma Sándor]]ral, akit le is rajzolt. (Ez az egyetlen hiteles portré a nagy [[tibet]]istáról.) Az [[1920-as évek]] elején fordítások, könyvek közreadása útján igyekezett megismertetni az indiai kultúrát. 1926–1929 között Indiában tanulmányozta az ottani vallásokat és kultúrát. 1928-ban felkutatta Kőrösi Csoma egykori tartózkodási helyeit és emlékeit. 1929-ben [[malária|maláriás]] betegen tért haza. 1931 eleje körül előbb a [[kismaros]]i szigeten, majd [[Verőce (Magyarország)|Verőcén]], a római romokkal szemben alapított „indián törzset és tábort”, amely 1963. május 7-én bekövetkezett halála után is fennmaradt. 1930–1944 között [[A Földgömb]] című lap egyik szerkesztője volt. 1933-ban a [[Debreceni Egyetem]]en bölcsészdoktorrá avatták. 1946-tól 1958-ig a [[Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum|Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum]] helyettes igazgatója, az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|ELTE]] megbízott előadója volt. 1956–57-ben az indiai kormány meghívására újabb tanulmányutat tett Indiában: egyike volt annak a tizenhét nem buddhista személynek, akiket meghívtak a [[Gautama Sziddhártha|Buddha]] születésének 2500. évfordulójára rendezett nagyszabású ünnepségsorozatra, [[1956]]-ban. 1959-ben részt vett az [[Iparművészeti Múzeum]]ban rendezett [[Ázsia]] művészete című kiállítás előkészítésében. Nyugalomba vonulása után számos külföldi országban ([[Anglia]], [[Svédország]]) tartott előadást India művészetéről.
Egyes források Baktayt (álnéven) [[Francis William Bain|F.W. Bain]] angol íróval azonosítják.
