„Esztergom története” változatai közötti eltérés

[[Fájl:A török kori Esztergom látképe. Vízfestmény, 1664.jpg|bélyegkép|266px|jobbra|A török kori Esztergom látképe. Vízfestmény, 1664]]<ref name="hadikronika">Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája</ref>[[1595]] áprilisától újra gyülekezni kezdtek a keresztény seregek a [[Prímás-sziget|Prímás]]- és a Nyáros szigetek közötti partszakaszon. Június végén mintegy 60-80 ezer fős királyi sereg élén [[Karl von Mansfeld]] generális átkelt a Dunán, és május 4-én körülzárta Esztergomot. Az ostrom ténylegesen július elsején indult meg. Töretni kezdte a vár falait, amikmelyek az előző évi ostrom után még nem voltak kijavítva, és több erőd felépítését rendelte el a város körül. Ilyen például [[Sípoló-hegy]]i földvár. Az ostrom előtti hetekben villámlás miatt két lőporraktár is felrobbant. Egyik a várban, a másik a Szent Tamás-hegyen, ami nagy kárt okozott a védőknek, sőt még a lőport sem tudták pótolni. A törökök [[július 2.|július 2-án]] feladták a Rácvárost (egykori királyi várost, melyet betelepülő szerb kereskedők után ekkor Rácvárosnak neveztek), de a Vízivárost és a várat szívósan védték. Ez lehetőséget adott az ostromlóknak arra, hogy hidat verjenek a [[Prímás-sziget]]re, és ott is ágyúkat állítsanak fel. Két napra rá, már a Várheggyel egymagas Szent Tamás-hegyi erődöt is bevették, ahonnan jól ágyúzható a maga a vár, itt is ostromágyúkat helyeztek el, 4-4 ágyúval megkezdték a falak törését mindkét helyről. Ezzel párhuzamosan sáncokat építettek a hajózás megakadályozására, mivel a törökök július 9-én megpróbáltak lőszert és embert juttatni a várba. Őket sikerült visszaverni. Másnap, mikor Mansfeld egy színlelt rohammal azt próbálta megtudni, hogy a várfalon ütött rés elég nagy-e a támadás megkezdéséhez, néhányan részegen lelkesedésükben csatlakoztak a rohamozókhoz. Nagy részük elesett a rohamban. 15-én és 17-én is két sikertelen támadásra került sor, mire a törökök megpróbáltak kitörni a várból, és bevenni a Rácvárost. Őket a tartalék visszaűzte. Az ostromot főleg az átellenben lévőfekvő [[Párkány (település)|Párkány]] török őrsége zavarta, míg 20-án [[Pálffy Miklós (hadvezér, 1552–1600)|Pálffy Miklós]] és [[Nádasdy Ferenc (hadvezér)|Nádasdy Ferenc]] csapataikkal át nem keltek a Dunán, és a palánkvárat három nap után be nem vették. A szultáni hadsereg [[Havasalföld]]re készült, és nem tudott [[MagyarországMagyar Királyság|Magyarországra]]ra jönni. Hasszán budai pasa viszont megkísérelte Esztergom felmentését 15-16 ezres seregével, de Mansfeld augusztus 4-én nagy csatában megverte, és egész felszerelését zsákmányul ejtette. Néhány száz töröknek sikerült bejutni a várba. Mansfeld nem sokkal később vérhasban meghalt, és a fővezérséget [[Pálffy Miklós (hadvezér, 1552–1600)|Pálffy Miklós]] vette át. Az ostrom annyira előrehaladt, hogy augusztus 13-án elesett a ''Budai kapu'', és fél napi kemény csatával sikerült bevenni a Vízivárost. A törökök sikertelenül megpróbálták visszavenni, ezért gyújtóbombáikkal lángba borították a házakat. Kara Ali bég 17-én halálosan megsebesült, mikor egy ágyúgolyó karját szakította le. Másnap megérkezett Mátyás főherceg, de a heves esőzések miatt csak 22-én indulhatott újra az ostrom. Aznap a pápai hadak is Esztergom alá értek, akik mindaddig Bécs ellenkezése miatt nem indulhattak [[Magyar Királyság|Magyarország]] felmentésére. Augusztus 25-én megindult az általános roham az immáron egyesített tüzérség támogatásával. Két nap alatt sikerült leszerelni a török tüzérséget. 31-ére végre sikerült aláásni és bevenni a Keleti- és a ''Dunai rondellát''. Ezek után a török őrség [[szeptember 3.|szeptember 3-án]] megadta magát, és a keresztények az ostrom hatvanötödik napján bevonulhattak a várba. A székesegyházban Te Deumot tartottak és Vincenzo Gonzaga mantovai herceg zenekara bemutatta a táborban jelen lévő [[Claudio Monteverdi]] egyik művét. Ennek emlékére Monteverdi nevét ma utca viseli a városban.

[[1599]] szeptemberében [[Damat Ibrahim pasa|Ibrahim pasa]] [[nagyvezír]] kijelentette, hogy békét akar kötni a magyarokkal. A két fél megbízottjai meg is kezdték a tárgyalásokat Esztergomban. A törökök Esztergomon és [[Nógrádi vár|Nógrádon]] kívül [[Győr]]t és [[Fülek]]et is visszakövetelték, a másik oldalról viszont [[Eger]] visszaadásához ragaszkodtak; így a megegyezésre nem volt remény. Ibrahim Esztergomot és Érsekújvárt is fenyegette, de egyiket sem támadta meg. A császári fősereg Esztergom mellett állt, és a vármegyék, amelyek aránylag komoly erőket küldtek, sürgették, hogy ütközzenek meg a törökkel. Bár a visszavonuló török nyomában maradtak, – a zsoldosokat féltve – nem kezdeményeztek harcot. A tárgyalások kudarcba fulladtával a törökök [[1604]] szeptemberében érkeztek meg Esztergom alá. A városiak 20 ezer embert vontak össze, a szigetre hajóhidat állítottak és sáncokat építettek. [[Szokolluzade Lala Mehmed pasa|Lalla Mehmed pasa]] nagyvezír nem boldogult Esztergom várával, és a nyári táborozás lejártával elhagyta az országot. [[1605]] júliusában viszont ismét a vár elfoglalására indult. Az ostrom augusztusban kezdődött, és végül a vár októberben – árulás révén – tíz év után újra török kézre jutott.