„Allativus” változatai közötti eltérés

Az '''allativus''' (ejtsd allatívusz) ([[Latin nyelv|latin]] ''allatum'', ami az ''afferre'': idehozni’idehozni’ ige [[Igenév|participiuma]] ) vagy másként '''directivus''' [[Eset|nyelvtani eset]] , amely egy adott helyhez vagy személyhez való mozgás irányát fejezi ki. Kiegészítő szerepet kap az [[Ablativus|ablatívuszablativus]] mellett, kettejük közt áll az [[adessivus]] .

Sok nyelvben előfordul, például a [[finnugor nyelvek]]ben, v.övö.:

-* [[Finn nyelv|finn]] ''kirkko'' „templom“’templom’ → ''kirko-llekirkolle'' „templomhoz’templomhoz/-ba“ba’<br />

-* [[Finn nyelv|finn]] ''tyttö'' „leány“’leány’ → ''tytö-lletytölle'' „lányhoz“’lányhoz’<br />

-* [[Észt nyelv|észt]] ''tee'' „utca“’utca’ → ''tee-leteele'' „utcához’utcához/-ba“ba’<br />

-* [[Észt nyelv|észt]] ''isa'' „apa“’apa’ → ''isa-leisale'' „apához“’apához’<br />

-* [[Magyar nyelv|magyar]] ''ház'' → ''házhoz'' <br />

-* [[Magyar nyelv|magyar]] ''elnök'' → ''elnökhöz''

A [[litván nyelv]]ben az allatívusz egyike a négy másodlagos (azaz utólag, feltehetően finnugor befolyás révén előálló) helyhatározó eseteknekesetnek, például ''miškop(i)'' „erdőhöz’erdőhöz/-be“be’, ''jūrosp(i)'' „tengerhez’tengerhez/-be“be’. A mai nyelvben mégis a múlt maradványaként él, a megfelelő formák határozóknak számítanak: például ''vakarop'' „este’este ([mint határozó)“]’, ''velniop'' „ördögöt’ördögöt / az ördögbe is“is’.

* ''Ich gehe in die Schule.'' = Megyek’Megyek az iskolába.’