„A Magyar Királyság az első világháborúban” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
(Visszavontam 2001:4C4C:172D:51F0:99A2:867D:DBAB:2736 (vita) szerkesztését (oldid: 22716699) anon vandál)
Címke: Visszavonás
a
A front és a hátország összeomlása 1918 októberében következett be. Az osztrák–magyar küldöttség 1918. november 3-án írta alá a [[padovai fegyverszünet]]et, amely azonban nem tartalmazott [[Magyarország]]ra vonatkozó katonai és területi rendelkezéseket. Magyarország [[Ausztria|Ausztriától]] való függetlenségét kihangsúlyozandó, az 1918 őszén létrejött polgári demokratikus kormány miniszterelnöke, [[Károlyi Mihály (miniszterelnök)|Károlyi Mihály]] magyar részről külön fegyverszünetet kötött, az ország déli és keleti határait rögzítő [[Belgrádi egyezmény (1918)|belgrádi katonai konvenciót]]. Ennek folytán a [[szerbek]], a [[románok]], majd az egyezményben nem említett [[csehek]] Magyarország általuk megszállt részén bevezették a saját közigazgatásukat.<ref name="rubicon">{{cite web|url=http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1918_november_13_a_belgradi_fegyverszunet_megkotese|title=1918. november 13. A belgrádi fegyverszünet megkötése.|publisher=''Rubiconline történelmi magazin''|accessdate=2014-01-13}}</ref>
 
Mivel az Antant hatalmak jóindulatában bízó, pacifista Károlyi-kormány leszerelte, majd feloszlatta a frontokról rendezetten hazaszállított magyar hadosztályokat, az országba benyomuló viszonylag kislétszámúkis létszámú szerb, román és cseh kötelékek akadálytalanul foglalták el az ország újabb és újabb területeit. Ezen a Károlyi-kormányt felváltó, rövid életű [[Magyarországi Tanácsköztársaság|kommün]] is képtelen volt változtatni. Magyarország teljes területét megszállták, és a román erők 1920-ban, a szerb csapatok pedig csak 1921-ben hagyták el a megcsonkított Magyarországot. A [[Párizs környéki békeszerződések]] (ezeken belül a Magyar Királyság számára súlyos feltételeket megfogalmazó [[Trianoni békeszerződés|trianoni diktátum]]) a [[második világháború]] kitöréséhez vezettek. Magyarország 1918–1920 közötti külpolitikai és védelmi lehetőségei és az egyes politikai erők felelőssége mindmáig közéleti- és történészviták tárgya.<ref>A magyarországi történettudományban legalább két vélemény létezik: [http://mult-kor.hu/20120405_karolyinak_felelossege_van_a_trianoni_hatarok_kialakulasaban ''Károlyinak felelőssége van a trianoni határok kialakulásában.''] Múlt-kor történelmi portál, 2012. április 5. (Hozzáférés ideje: 2013. június 2.); {{cite journal |author=Ormos Mária |title= Károlyi Mihály – a bűnbak |work=historia.hu |publisher= [[História (folyóirat)|História]] folyóirat |year=2008 |volume= 9. szám |pages= 18–22. o. |url=http://www.historia.hu/archivum/2008/tart0809.htm |archiveurl=https://web.archive.org/web/20140116105927/http://www.historia.hu/archivum/2008/tart0809.htm |archivedate= 2014-01-16}}</ref>
 
== Magyar belpolitika a háború előtt ==
[[Kép:Pokorny Tódor 1898.jpg|bélyegkép|400px|jobbra|Magyarország hegy- és vízrajzi térképe. Mérték 1:1, 800. 000, Pokorny Tódor térképe 1898-ból ]]
A dualizmus korára mindvégig a [[kiegyezés]] mellett álló, mindenkori [[Deák-párt|67-es kormánypárt]] választási győzelme volt jellemző, tehát nem jött létre a nyugat-európai értelemben vett politikai váltógazdálkodás, másrészt az alkotmányos, parlamentáris berendezkedésű országok közül Magyarországon volt ez egyik legalacsonyabb a politikai joggal bírók aránya (a lakosság 7%-ának volt [[Cenzus|szavazati joga]]). A közjogi vita mellett az 1900-as és az 1910-es években meghatározókká váltak egyfelől a [[Tisza István]] által fémjelzett liberális politikai osztály, másfelől a polgári radikálisok és szocialisták közötti ideológiai törésvonalak, melyek nemcsak választójogi és társadalompolitikai kérdésekről szóltak, hanem a tradicionalizmushoz való viszonyról is. Tisza elvetette az általános és egyenlő választójogot, ugyanakkor távol állt tőle az antiszemitizmus.{{refhely|Gyurgyák 2007|123–124. o.}} A baloldal jelentőségének megnövekedése mellett a 19. század végétől jelentkeztek az újkonzervatív, agrárius, klerikális és antiszemita pártszerveződések is. A fenti politikai erők vitái és a [[Magyarország nemzetiségei|nemzetiségi]] törekvések ellenére a Magyar Királyság belpolitikai szempontból szilárdabb volt, mint a vele perszonálunióban lévő Osztrák Császárság, ugyanakkor a [[Demokrácia (politikai rendszer)|demokratizálódás]] elmulasztása és az ellenzéki áramlatok integrálásának hiánya jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 1918–1919 kritikus éveiben ne jöhessen létre hatékony nemzeti összefogás.
 
A Német Birodalom az első világháború során katonapolitikai szempontból aktívan támogatta a Monarchiát, összeomlását sok esetben német alakulatok akadályozták meg. Azonban német oldalról többen felvetették egy német dominanciájú Közép-Európa ''(Mitteleuropa)'' létrehozásának tervét, miközben Ausztriában létezett az ''alldeutsch'' mozgalom, amely Ausztria–Magyarország megszüntetését és egy egyértelműen német vezetésű birodalom létrehozását tervezte.
 
== Magyarország katonai potenciálja ==
[[Fájl:Kozponti veszteseg.PNG|jobbra|bélyegkép|250px|A központi hatalmak elesettjeinek aránya]]
A négyéves háború ideje alatt a Monarchia területéről összesen 9 millió katonát szereltek fel, köztük 3,4 milliót Magyarország és [[Horvátország]] területéről. A 3,4 milliós embertömegből 530 ezer esett el a harctéren, 1,4 millió sebesült meg és több mint 830 ezer esett fogságba. A mozgósításokra jellemző, hogy az 1914-ben {{szám|12000}} fős [[Csendőrség|magyar királyi csendőrség]] legnagyobb részét is a frontokra vezényelték. Az is szembetűnő, hogy Magyarország, azon belül is a [[Magyarok|magyar származású]] katonaság jóval nagyobb veszteségarányokatarányú veszteségeket szenvedett el, mint a Monarchia többi népe (hasonlóan magas halálozási ráta a [[Lajta|Lajtán]] túli [[osztrákok]] között fordult elő{{refhely|Rothenburg|218. o.}}). Ennek oka az lehetett, hogy a magyar és az osztrák katonák motiváltabbak, képzettebbek és megbízhatóbbak voltak, mint a szeparatizmusra hajló nemzetiségek. A Monarchia hadseregének etnikai és vallási megoszlása emellett még azzal magyarázható, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó vidéki lakosságot nagyobb arányban mozgósították, mint a városiakat.{{refhely|Gyurgyák 2001|93–94. o.}}
 
== Magyarország katonai potenciálja ==
A négyéves háború ideje alatt a Monarchia területéről összesen 9 millió katonát szereltek fel, köztük 3,4 milliót Magyarország és [[Horvátország]] területéről. A 3,4 milliós embertömegből 530 ezer esett el a harctéren, 1,4 millió sebesült meg és több mint 830 ezer esett fogságba. A mozgósításokra jellemző, hogy az 1914-ben {{szám|12000}} fős [[Csendőrség|magyar királyi csendőrség]] legnagyobb részét is a frontokra vezényelték. Az is szembetűnő, hogy Magyarország, azon belül is a [[Magyarok|magyar származású]] katonaság jóval nagyobb veszteségarányokat szenvedett el, mint a Monarchia többi népe (hasonlóan magas halálozási ráta a [[Lajta|Lajtán]] túli [[osztrákok]] között fordult elő{{refhely|Rothenburg|218. o.}}). Ennek oka az lehetett, hogy a magyar és az osztrák katonák motiváltabbak, képzettebbek és megbízhatóbbak voltak, mint a szeparatizmusra hajló nemzetiségek. A Monarchia hadseregének etnikai és vallási megoszlása emellett még azzal magyarázható, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó vidéki lakosságot nagyobb arányban mozgósították, mint a városiakat.{{refhely|Gyurgyák 2001|93–94. o.}}
 
== A háború kirobbanása ==
{{idézet 2|''Háború — az én korombeli magyar, mikor ezt a szót leírja, úgy írja le, mint ahogy azt írja le, hogy Új-Zéland. Tudja, hogy van, de mi köze hozzá? még sose volt ott. Utolsó igazi háborúja e monarchiának 1866-ban volt, a porosz–osztrák párviadal. Ebből az időből való a felelet, amit a katonaviselt ember adott a kérdésre, hogy hol sebesült meg: [[Königgrätzi csata|Königrécnél]] meg a hónom alatt! Ezekben az időkben csupa ilyen feleleteket adtak Magyarországon s csupa ilyen keserű anekdota járta a háborúról.''| Ignotus az első világháború kitöréséről{{refhely|Ignotus|33–34. o.}}}}
[[Fájl:1914 Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|1914-es propagandaplakát.]]
 
Jóllehet [[Franz Conrad von Hötzendorf|Conrad von Hötzendorf]] osztrák–magyar vezérkari főnök már 1906-ban megelőző csapást fontolgatott az 1903-as királygyilkosság óta orosz- és franciabarát politikát folytató Szerbia ellen, valamint a Monarchia ebben az évben kitiltotta területéről a szerb mezőgazdasági termékeket, 1914-ig nem került sor konfrontációra a két ország között.<ref>[http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/94-056/ch03.html Az első világháború előzményei, 1894–1914.] {{Wayback|url=http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/94-056/ch03.html |date=20150924121251 }} In: ''História'' 16. évf. (1994) 5–6. sz.</ref>
[[Fájl:Ausztria-Magyarország nemzetiségei.svg|bélyegkép|jobbra|400px|Nemzetiségek eloszlása az Osztrák–Magyar Monarchia területén
Forrás: William R. Shepherd: ''Historical Atlas'' (1911)<ref>[http://www.lib.utexas.edu/maps/historical/history_shepherd_1923.html William R. Shepherd: ''Historical Atlas''], www.lib.utexas.edu</ref>]]
[[Fájl:Czech Troops.jpg|bélyegkép|jobbra|400px|Az oroszországi Csehszlovák Légió 1918-ban. Több tízezernyi cseh és szlovák katona dezertált, és csatlakozott az ellenséges oldalhoz]]
 
=== Redl ezredes árulásának katonai következményei ===
 
=== Területi következmények ===
[[Fájl:Ethnographic map of hungary 1910 by teleki carte rouge.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|[[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] miniszterelnök, földrajztudós híres, ún. '''"vörös„vörös térkép"térkép”'''-e, Magyarország 1910-es népességének nemzetiségek szerinti eloszlásáról. <br /> A világ egyik első olyan térképe, amelyen a népesség nemzetiségek szerinti eloszlását a népsűrűség figyelembevételével ábrázolták.<ref>[{{MEK|02100/02185/html/868.html}} Magyarország a XX. században – A kartográfia története]</ref><ref>''[https://ng.hu/kultura/2004/02/18/teleki_pal_egy_ellentmondasos_eletut/ Teleki Pál – egy ellentmondásos életút] {{Wayback|url=https://ng.hu/kultura/2004/02/18/teleki_pal_egy_ellentmondasos_eletut/ |date=20190223184729 }}''</ref> {{legend|#CC0000|[[Magyarok]]}}{{legend|#FF9900|[[Németek]]}}{{legend|#99CC33|[[Szlovákok]]}}{{legend|#336633|[[Ruszinok]]}}{{legend|#CC99CC|[[Románok]]}}{{legend|#3366CC|[[Horvátok]]}}
]]
A trianoni békediktátum következtében [[Erdély]], a [[Partium]] és a [[Temesköz]] keleti fele Romániához került {{szám|103093|km²}}, a Magyar Királyság 31,78%-a lett Románia része, nagyobb terület, mint a megmaradt Magyarország. Románia további területekre is igényt tartott, a [[Tiszántúl]]on katonai közigazgatást vezetett be, a megszálló román csapatok csak 1920 márciusában vonultak ki Magyarország tiszántúli területeiről. Horvátország, Szlavónia, a [[Szerémség]], a [[Bánság]] nyugati része, [[Bácska]], a [[Drávaköz]], a [[Muraköz]] és a [[Muravidék]] Szerbiához került. A megerősödő délszláv állam azonban a [[belgrádi egyezmény (1918)]] során szerb megszállás alá került [[Baranya vármegye]] egészére is igényt formált, így alakult meg 1921-ben a tiszavirág-életű [[Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság]].<ref>Szűts Emil: ''Az elmerült sziget. A Baranyai Szerb–Magyar Köztársaság.'' Pécs, Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, 1991. 93. o. {{ISBN|963 7272 42 9}}</ref> Északon a főleg [[ruszinok]] által lakott [[Kárpátalja]], a főként [[szlovákok]] lakta [[Felvidék]] és a szinte csak magyarok lakta [[Csallóköz]], együttesen mintegy {{szám|61633|km²}} [[Csehszlovákia]] része lett. Egy nyugati területsáv [[Burgenland]] néven Ausztria része lett. [[Fiume]] városát Olaszország szerezte meg, kisebb szepességi és Árva megyei területek Lengyelországhoz kerültek.