„Krími háború” változatai közötti eltérés

a
(→‎A háború tapasztalatai: Minié lövedék)
 
[[Fájl:Fall of Sevastopol.jpg|bélyegkép|jobbra|Szevasztopol eleste]]
Szevasztopol ostroma elhúzódó anyagcsatává változott. A város teljes bekerítése nem sikerült, a védők a Csernaja-öblön keresztül időnként utánpótláshoz juthattak. A küzdelmet az anyag- és emberutánpótlás folyamatosafolyamatos biztosítása döntötte el. [[1855]] májusában már {{szám|35000| brit}}, {{szám|100000|francia}} állt Szevasztopol alatt, május végén csatlakozott hozzájuk a [[Szárd Királyság]] {{szám|14000}} itáliai katonája. (A [[Szárd Királyság|Szárd-Piemonti Királyság]] már egy Ausztria elleni konfliktusra készült, ehhez francia támogatásra volt szüksége, ennek megszerzése érdekében lépett a háborúba és küldött csapatokat [[Krím]]be, Franciaország oldalán. A befektetés [[1859]]-ben, a [[szárd–francia–osztrák háború]]ban hozta meg gyümölcsét.)
 
Mind a védőket, mind a támadókat fertőző betegségek tizedelték. [[1855]] június 28-án [[vérhas]]ban meghalt [[Lord Raglan]] brit tábornagy, főparancsnok. Július 12-én elesett a védelem egyik fő szervezője, [[Pavel Sztepanovics Nahimov|Nahimov]] tengernagy, a hadikikötő parancsnoka, a város katonai kormányzója. Augusztus 16-án az ostromlók visszaverték a védők utolsó kitörési kísérletét a [[Csorna (folyó)|Csorna]] folyónál. Szeptember 8-án [[Patrice de Mac-Mahon]] és [[Pierre Bosquet]] francia csapatainak sikerült betörniük a védelem vonalai mögé és elfoglalni az erőd egyik kulcspontját, a Malakov-bástyát. [[szeptember 9.|szeptember 9-én]] a védők felrobbantották a város és a kikötő erődítményeit, és a Csernaja-öblön keresztül elhagyták a várost. Szevasztopolt megszállták brit–francia–szárd csapatok. November 19-én hajóján [[kolera|kolerában]] meghalt [[Armand Joseph Bruat]] tengernagy, a francia expedíciós flotta parancsnoka.
1 233

szerkesztés