„Szuper Károly” változatai közötti eltérés

Apja, Szuper József [[kiskunhalas]]i városi tanácsos és birtokos volt, aki igyekezett vele a gazdászatot megkedveltetni. Édesanyja Paprika Mária. Szuper Károly a kiskunhalasi református főgimnáziumban tanult és már tanuló korában műkedvelői előadásokat rendezett. 1837 februárjában [[Debrecen]]be ment, ahol diák bátyja kíséretében szorgalmasan látogatta a színházat. Ott meglátta [[Fáncsy Lajos]]t a ''Harmincz éves kártyás'' c. darabban, s ezentúl az volt a vágya, hogy ő is eljátszhassa a szerepet. 1838 őszén [[Pest (történelmi település)|Pestre]] vitte atyja a színészet tanulmányozása végett. 1838 karácsony előtti vasárnap Halason lépett fel először mint műkedvelő, a [[Fekete Gábor (színművész)|Fekete Gábor]] színtársulatánál az igazgató ''Sobri'' című színművében egy haramia szerepében. Dacára annak, hogy egész nap tanulta a szerepét, belesült. A második fellépése sokkal jobban sikerült, a ''Természet leányában'' Jancsi inast játszotta, általános megelégedésre. 1839. január 12-én [[Szabadka|Szabadkán]] ugyanazon társulatnál, már mint szerződött tag lépett fel [[Szigligeti Ede]] ''Dienes'' című drámájában mint őrtiszt, összeesküvő, magyar mágnás, ajtónálló és ügyelő, és már a következő évben a társulat első rendű tagja volt. [[Petőfi Sándor]] 1842. november 10-én lépett fel [[Székesfehérvár]]on először az ő ajánlatára Szabó társulatánál; azontúl is együtt maradt Petőfi Szuperrel 1843. márciusig [[Kecskemét]]en. 1846-ig működött különböző igazgatóknál, majd [[Zombor]]ban átvette [[Komáromi Lajos]] társulatát, s innentől 35 éven keresztül működött mint önálló vagy társigazgató. 1848-ban ő is honvéd volt; a szabadságharc után számos üldözött színész-honvéd talált menedéket nála. Az [[1850-es évek]] elején [[Szőllősy Mihály]] társigazgatóval maga állt a színtársulat élére és vezette azt csaknem haláláig. 1856. április 13-án mint vendég fellépett a [[Nemzeti Színház]]ban, a ''Viola'' Peti szerepében. (Lásd: „Hölgyfutár, 1856 — 86. sz.) 1880 március havában a Várszínház ellenőre lett. 1880-ban [[Szigetvár]]on hagyott fel az igazgatással. 1881 november havától az Országos Színészegyesület pénztárosa volt. 1888. november 15-én megülte 50 éves jubileumát, Halason, a ''Peleskei nótárius''ban. Közben a Nemzeti Színház és az Operaház pénztárosa is volt. Elhunyt 1892. szeptember 18-án hajnali 2 órakor, életének 71., házasságának 29. évében. Örök nyugalomra helyezték 1892. szeptember 19-én délután a református egyház szertartása szerint a Kerepesi úti temetőben.

 

 

== Fontosabb szerepei ==

 

== Munkái ==

 

== Működési adatai ==

* {{SzínhLex||http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz24/580.html}}

* Váradi Antal: Régi magyar színészvilág. Budapest, Franklin-Társulat, 1911. 169-183. old.

* [https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/653304# Gyászjelentése]