„Bokszerlázadás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Címke: Visszavonás |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
30. sor:
A '''bokszerlázadás''' vagy '''bokszerfelkelés'''<ref>A kifejezés eredete, hogy a felkelés időszakában a különféle ázsiai harcművészeteknek Európában még nem honosodtak meg a mai elnevezéseik. A kezeket (is) használó harcművészeteket egyszerűen boksznak nevezték („kínai boksz”).</ref> 1900-ban volt [[Kína|Kínában]], a külföldiek egyre erősödő hatalma és a terjedő [[kereszténység]] ellen. Az [[első ópiumháború]]ig Kína elzárkózási politikát folytatott, [[1842]]-től azonban már nem volt lehetőségük az [[európa]]iak kizárására. A következő évtizedekben a külföldiek jelentős hatalomhoz jutottak az országban; a gazdasági hasznot kivitték, ópiumot hoztak az országba, a helyi vallást és tradíciókat nem tisztelték, és egy sor [[Egyenlőtlen szerződés (nemzetközi jog)|egyenlőtlen szerződést]] kényszerítettek az egyre gyengülő [[Csing-dinasztia|{{kínai|Qing|Csing}}-dinasztiára]].
A növekvő feszültségek hatására 1900. [[május 18.|május 18]]-án robbant ki a bokszerlázadás egyszerre több tartományban. A megmozdulást a kínai császár özvegye, az ország tényleges uralkodója is támogatta. A felkelők tönkretették a vasútvonalakat és [[távíró]]vonalakat, melynek oka az volt, hogy rengetegen az infrastrukturális modernizációt okolták a nyomorukért. A vasúthálózat és a távírdák kiépülésével ugyanis százezrek maradtak munka nélkül, akik teherszállításból vagy hírvivői munkából éltek.<ref>[http://ujkor.hu/content/boxerlazadas Nagyhatalmi összhang és presztízsháború: A boxerlázadás története (ujkor.hu)]</ref> A bokszerek megöltek több mint 3000 [[Kereszténység|keresztényt]], és minden külföldi fejére vérdíjat tűztek ki.
Az [[angolok]] eleinte sikertelenül próbálták megfékezni a felkelést, és magas rangú kínai politikusok tiltakozása is visszhang nélkül maradt. A követségi dolgozók meggyilkolása nyomán azonban az európai hatalmak – [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]], [[Olaszország]], [[Németország]], [[Oroszország]], az [[Osztrák–Magyar Monarchia]], [[Franciaország]] –, valamint [[Japán Birodalom|Japán]] és az [[Amerikai Egyesült Államok]], az úgynevezett „[[nyolcnemzeti szövetség]]”, csapatokat küldtek Kínába. A felkelők egyik központját, [[Tiencsin|{{kínai|Tianjin|Tiencsin}}t]] [[július 13.|július 13-án]] vették be, amikor a lázadók a diplomatanegyed megtámadására készültek. A [[nemzetközi külképviseletek ostroma]] után a császárnénak menekülnie kellett a fővárosból, a [[Pekingi csata (1900)|pekingi csatát]] követően pedig a külföldi csapatok három napig fosztogatták a nagyvárost. A felkelést augusztus végére verték le végleg.
| |||