„Pajzsos cankó” változatai közötti eltérés

== Szaporodása ==

=== Udvarlása és párzása ===

 

A költési időszakban a hím a dürgőhelynek kiválasztott nyílt füves területen, az úgynevezett lekben kezdi mutogatni magát. A pajzsos cankó egyike azon kevés madárnak, amely a lekben bemutatott szertartással elsősorban nem a tojókat akarja elbűvölni, hanem a vetélytársakat a párzásból kizárni. E madár tollazatának színezete és a költési időszakban tanúsított viselkedés is jól meghatározott és örökletes.<ref>{{cite journal|last=Roulin|first=Alexandre|year=2004|volume=79|title=The evolution, maintenance and adaptive function of genetic colour polymorphism in birds|pages=1–34|journal=Biological Reviews|url=http://my.unil.ch/serval/document/BIB_D1B4895EE9CC.pdf|format=PDF|doi=10.1017/S1464793104006487|issue=4}}{{Halott link|url=http://my.unil.ch/serval/document/BIB_D1B4895EE9CC.pdf |date=2019-12 }}</ref><ref name= Payne>Payne (1984) 13–14</ref> A pajzsos cankó hímeinek három típusa van: a területtulajdonos hím, a csavargó (szatellit) hím, amelynek a nyakgallérja fehér és az újonnan felfedezett, tojószínű hím. A hímek 84 százaléka területtulajdonos; az ő fülpamacsuk fekete vagy gesztenyebarna, a lekben kis, saját területük van. Ezek a színes hímek aktívan udvarolnak a tojóknak, és agresszíven lépnek fel a többi hímmel szemben.<ref name =snow/> Egy-egy lekben általában 5–20 ilyen területtulajdonos hím van. A területek körülbelül egy méter átmérőjűek, közepük csupasz, fűmentes (valószínűleg a sok sürgés-forgástól). A szertartás szárnyverdesésből, szökdösésből, egyenes testtartásból, a nyakgallér felborzolásából és az aktív verekedésből áll össze.<ref name =Mullarney/> A pajzsoscankó csaknem néma, csak nagyon ritkán hallat halk, röffenésszerű hangot.<ref name =snow/>

 

2006-ban az [[ornitológus]]ok felfedeztek és leírtak egy harmadik típusú hímet is, amelynek tollazata olyan, mint a tojóké. E fura példányok száma csak egy százaléka a hímekének. A tojószínű hím kisebb a területtulajdonosnál, de nagyobb a tojónál. Ez a madár nem növeszt fülpamacsot és nyakgallért, mint a két másik típusú hím, de a [[here (anatómia)|heréi]] a területtulajdonos hím heréinél nagyobbak. A tojónak álcázott hím a tojókkal együtt ellátogat a lekre, és amikor észreveszi, hogy a tojó készen áll a párzásra, akkor megtermékenyíti meg.<ref name=jukema>{{cite journal | last= Jukema | first= Joop | coauthors= Piersma, Theunis | year= 2006 | title= Permanent female mimics in a lekking shorebird | journal= Biology Letters | volume= 2 | issue= 2 | pages= 161–164 | url= http://cees.eldoc.ub.rug.nl/FILES/root/Animal_Ecology/Articles/2006/JukemaJ-Permanent/1Jukema06.pdf | format= PDF | doi= 10.1098/rsbl.2005.0416 | pmid= 17148353 | pmc= 1618908 | accessdate= 2014-03-01 | archiveurl= https://web.archive.org/web/20110724164850/http://cees.eldoc.ub.rug.nl/FILES/root/Animal_Ecology/Articles/2006/JukemaJ-Permanent/1Jukema06.pdf | archivedate= 2011-07-24 }}</ref> Bár nem növeszt fülpamacsot és nyakgallért, tollazatát lecseréli csíkosra – meglehet, hogy ilyen volt az ősök eredeti násztollazata. A begyűjtött tojószínű hímet szárnyhossza alapján különböztethetjük meg a tojótól: a hím szárnya valamivel hosszabb.<ref name= Karlionova2 >{{cite journal| last= Karlionova | first= Natalia | coauthors= Pinchuk, Pavel; Meissner, Włodzimierz; Verkuil, Yvonne | year=2007 | title= Biometrics of Ruffs ''Philomachus pugnax'' migrating in spring through southern Belarus with special emphasis on the occurrence of 'faeders' | journal= Ringing & Migration | volume= 23 | pages= 134–140 | doi = 10.1080/03078698.2007.9674359| issue= 3}}</ref> Nőies ''(feminin)'' megjelenésük ellenére a tojószínű hímek nem a tojókkal, hanem a területtulajdonos hímekkel vándorolnak együtt. E két típusú hím gyakran ugyanazon a helyen telel át.<ref name= VerkuilY >{{cite journal| last= Verkuil | first= Yvonne I.| coauthors= Jukema, Joop; Gill, Jennifer A.; Karlionova, Natalia; Melter; Johannes; Hooijmeijer, Jos C. E. W; Piersma, Theunis |date=November 2008 | title= Non-breeding faeder Ruffs ''Philomachus pugnax'' associate according to sex, not morphology: capsule faeders (males that are female look-alikes) associate with males rather than females, at several different spatial scales | journal=Bird Study | volume= 55 | issue= 3| pages= 241–246 | doi = 10.1080/00063650809461529}}</ref>

 

A tojószínű hímet néha megmásszák a csavargó vagy a területtulajdonos hímek, de épp olyan gyakran kerül ő is „fölülre” az azonos nemű rámászások során; ez arra utal, hogy nemi identitását a többi hím felismeri. A nőstények azonban soha nem másszák meg a hímeket.<ref name=jukema/> Az előzetes kutatási eredmények azt sugallják, hogy a tojószínű hímek jellemzőiért egyetlen domináns gén felelős.<ref name = lankproject>{{cite web| author =Lank, David | title= Ruff Project | url=http://www.sfu.ca/biology/wildberg/ruff.html | publisher= Simon Fraser University |accessdate=11 June 2009}}</ref> A nőstények párzáskor gyakran előnyben részesítik a tojószínű hímeket a „normál” színezetűekkel szemben, sőt, a normál hímek gyakrabban kopulálnak tojószínű hímekkel, mint nőstényekkel (és viszont). A [[homoszexualitás|homoszexuális]] aktusok nőstényeket vonzhatnak a lekbe, ahogy a csavargó hímek is.<ref>{{cite journal | author=Jos Hooijmeijer | year=2009 | url=http://www.rug.nl/research/animal-ecology/_pdf/ruff-newsletter-2009.pdf | publisher=Newsletter Ruff Research 2009 | title=13–14 "Faeders are supermen" | accessdate=2014-03-04 | archiveurl=https://web.archive.org/web/20140304162028/http://www.rug.nl/research/animal-ecology/_pdf/ruff-newsletter-2009.pdf# | archivedate=2014-03-04 }}</ref> Nem az összes aktus megy végbe a lekben, a hímek csak kisebb része látogatja az aktív lekeket. Az eltérő párzási stratégiák közé tartozik a kiválasztott tojó követése („követés”), vagy annak megvárása, hogy a tojók megfelelő táplálkozóhelyre érjenek („feltartóztatás”). A hímek váltogatják ezt a három stratégiát, például nagyobb valószínűséggel látogatnak meg egy leket akkor, ha az előző napi párzási arány magas volt, vagy ha a fészekrakás időszakában kevés a hozzáférhető nőstény. A leket ritkábban választják a párzási idény elején, ha az időjárás hűvös, és a hímek a nap nagy részében táplálkoznak.<ref name=lank1087>{{cite journal| last= Lank | first= David B. | coauthors= Smith, Constance M. |date=March 1987 | title= Conditional lekking in ruff ''(Philomachus pugnax)'' | journal= Behavioral Ecology and Sociobiology| volume= 20| issue= 2 | pages= 137–145 | doi = 10.1007/BF00572636}}</ref>

 

A [[poliandria]] („többférjűség”) az ismert lekhasználó madárfajok és a lilealakúak között egyaránt a pajzsos cankóknál a legmagasabb. A tojók több mint fele több hímmel párzik, illetve termékenyítteti meg tojásait, és a véletlennél nagyobb valószínűséggel párzanak mindkét fő hím fenotípussal. A leket használó fajoknál a nőstények választhatnak párzótársat anélkül, hogy kockáztatnák a hímek támogatását a fészekrakásban és a fiókák felnevelésében. Mivel a hímek amúgy sem segítenek a fészekrakásban és a fiókák felnevelésében, a tojónak megéri, hogy a fészekalj fiókái akár különböző hímektől származzanak, és így nagyobb legyen a [[biodiverzitás]]uk. A többférjűség egyébként sokkal gyakoribb a lekelő fajoknál, mint más, elsősorban páros életet élő állatoknál.<ref name="lanksmith"/>

 

=== Fészekrakása ===

Fészeknek a tojó kisebb mélyedést használ, illetve kapar a földbe, és füvekkel béleli ki. A fészket, ami akár 400 méterre is lehet a lektől,<ref name = hayman/><ref name = snow/> mocsári növények vagy a magas fű közé rejti. A tojó fészkelés közben általában a magányt keresi, bár egyes példányok mindjárt a lek mellett rendezik be fészküket. A fészekalja négy, kissé fényes olajzöld, kis fekete vagy zöldesbarna foltokkal tarkított tojásból áll. A tojás általában 44×31 milliméteres és 21 gramm; tömegének 5 százaléka a tojáshéj. Tojásaikat a földrajzi szélességi körtől függően március közepétől június végéig rakják le.<ref name = snow/> A tojó ezeken három hétig, azaz 20–23 napig kotlik. A fiatal madarak röviddel kikelésük után elhagyják a fészket, és 25-28 naposan röpképessé válnak.<ref name = bto/> Fészekhagyáskor a fiókák színe világos sárgásbarna és gesztenyebarna, fekete csíkokkal és fehér pettyekkel.<ref name = Coward/> Bár maguk keresik meg többféle kis gerinctelenből álló táplálékukat, a tojó gondoskodik a biztonságukról melegben tartásukról.<ref name = eaza/> A tojó évente egy fészekaljat nevel fel.<ref name = bto>{{cite web| title= Ruff ''Philomachus pugnax'' [Linnaeus, 1758] | work= Bird facts| url= http://blx1.bto.org/birdfacts/results/bob5170.htm| publisher= British Trust for Ornithology |accessdate=16 April 2009}}</ref>