„Mi, húszévesek (film)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Külső hivatkozások: Jav. |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
22. sor:
}}
A '''Mi, húszévesek – Iljics őrcsapata''' (''Мне двадцать лет – Застава Ильича'') fekete-fehér [[Orosz film|orosz]] (szovjet) [[játékfilm]]. A [[Moszfilm]] produkciójában [[1961]]
==Ismertetése==
A történet a forgatás időpontjában, tehát az [[1960-as évek]] legelején játszódik, hősei fiatal [[Moszkva|moszkvai]] értelmiségiek. A három osztálytárs közül Szergej
Jóval később egy május elsejei felvonuláson akadnak össze, az ismeretségből szerelem lesz. Szergej megismerkedik Ánya apjával is, aki abban reménykedik, hogy gyereke soha nem hagyja el a szülői házat, a fiatalok „makacsságát” pedig elítéli. Közben Nyikolajt megkörnyékezik, hogy legyen besúgó, Szlava családjában gondok keletkeznek, és Szergej kapcsolata is holtpontra jut. Úgy érzi, képtelen megfelelni környezete elvárásainak. Álmában a fronton elesett apjától kér tanácsot, de az álom-apa nem tud mit mondani: ő is 21 éves volt, amikor az lett a sorsa, hogy meghaljon; a fiának pedig most az a sorsa, hogy éljen.
32. sor:
A film a fiatal városi értelmiség önmeghatározási lehetőségeinek, útkeresésének kérdését állítja középpontba egy olyan időszakban, amikor ez mint probléma a [[Szovjetunió]]ban egyáltalán felmerülhetett. Ez egy átmeneti, viszonylag nyugodt és még bizakodó korszak volt, az ún. „olvadás” korszaka. A felszínen nem jelentkeztek nagy társadalmi konfliktusok, és a film sem nagy drámai összeütközéseket mutat be, történései inkább hétköznapi epizódok láncolatából állnak össze. Szergejt nem éri sem nagy kudarc, sem nagy csalódás; szinte nem tesz mást, csak körbenéz, körbejár a környezetében, a város forgatagában. Mégis vagy éppen ezért: a film alaphangulata a szürkeség, az esetenként vidám és életteli felszín alól kiérezhető rossz közérzet, szomorúság.
Mindez az
==A film utóélete==
Hucijev ''Iljics őrcsapata'' című filmjét elkészülte után nem engedték bemutatni. Maga [[Nyikita Szergejevics Hruscsov|Szergej Hruscsov]], a párt első titkára is elítélte, illetve ítélte hallgatásra a filmet. A legtöbb elmarasztalás épp az utolsó jelenet miatt hangzott el, és gyakran fölöslegesen terjengős, cselekmény nélküli filmnek is nevezték. Az eredeti kópiából végül kb. 40 percnyi anyagot kivágtak, a film ekkor kapta a ''Mnye dvadcaty let'' (
==Érdekességek==
53. sor:
*Csernisov – Pjotr Scserbakov
===
*[[Andrej Tarkovszkij]]
*[[Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij]]
|