„Mi, húszévesek (film)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
22. sor:
}}
A '''Mi, húszévesek – Iljics őrcsapata''' (''Мне двадцать лет – Застава Ильича'') fekete-fehér [[Orosz film|orosz]] (szovjet) [[játékfilm]]. A [[Moszfilm]] produkciójában [[1961]]-[[1962]]-ben készült film [[Marlen Martinovics Hucijev]] filmrendező leghíresebb alkotása. A korszak orosz, szovjet filmművészetének egyik alapműveként tartják számon.
 
==Ismertetése==
A történet a forgatás időpontjában, tehát az [[1960-as évek]] legelején játszódik, hősei fiatal [[Moszkva|moszkvai]] értelmiségiek. A három osztálytárs közül Szergej épp hogyépphogy leszerelt a katonaságtól, Szlava már családfő, Nyikolaj egy tudományos kutatóintézet munkatársa. Szergej, – a háborúban fiatalon meghalt apja nyomdokait követve, – a kutatóintézet helyett inkább egy erőműben helyezkedik el. Úgy érzi, a korábbi baráti kapcsolatok megváltoztak: Szlavát a családi kötelék, Nyikolajt a tudományos munka foglalja le. Ő anyjával és húgával lakik együtt, mérnöknek készül, esti egyetemre jár. Egy alkalommal a trolibuszon megtetszik neki a fiatal Ánya és követni kezdi. Bolyongásai során Moszkva legkülönbözőbb helyein fordul meg, hogy nyomában legyen a lánynak, de nincs elég bátorsága megszólítani őt.
 
Jóval később egy május elsejei felvonuláson akadnak össze, az ismeretségből szerelem lesz. Szergej megismerkedik Ánya apjával is, aki abban reménykedik, hogy gyereke soha nem hagyja el a szülői házat, a fiatalok „makacsságát” pedig elítéli. Közben Nyikolajt megkörnyékezik, hogy legyen besúgó, Szlava családjában gondok keletkeznek, és Szergej kapcsolata is holtpontra jut. Úgy érzi, képtelen megfelelni környezete elvárásainak. Álmában a fronton elesett apjától kér tanácsot, de az álom-apa nem tud mit mondani: ő is 21 éves volt, amikor az lett a sorsa, hogy meghaljon; a fiának pedig most az a sorsa, hogy éljen.
32. sor:
A film a fiatal városi értelmiség önmeghatározási lehetőségeinek, útkeresésének kérdését állítja középpontba egy olyan időszakban, amikor ez mint probléma a [[Szovjetunió]]ban egyáltalán felmerülhetett. Ez egy átmeneti, viszonylag nyugodt és még bizakodó korszak volt, az ún. „olvadás” korszaka. A felszínen nem jelentkeztek nagy társadalmi konfliktusok, és a film sem nagy drámai összeütközéseket mutat be, történései inkább hétköznapi epizódok láncolatából állnak össze. Szergejt nem éri sem nagy kudarc, sem nagy csalódás; szinte nem tesz mást, csak körbenéz, körbejár a környezetében, a város forgatagában. Mégis vagy éppen ezért: a film alaphangulata a szürkeség, az esetenként vidám és életteli felszín alól kiérezhető rossz közérzet, szomorúság.
 
Mindez az orosz-szovjetorosz–szovjet filmekben adig szinte ismeretlen laza szerkesztéssel, nem túlhangsúlyozó és agyonkonstruált, hanem levegős képekkel, könnyed kameramozgással párosul. A moszkvai utcák, lakótelepek, a mindennapi élet helyszínei korábban aligha tárultak fel olyan fésületlen, életteli (de nem naturális) teljességükben, mint Hucijev filmjében. Szereplőit igyekszik hétköznapi helyszíneken és élethelyzetekben bemutatni, sőt néha maga hoz létre spontánnak ható tömegjeleneteket. Gyakran rejtett kamerát használ, amitől megnő a jelenetek hitelessége. Közben pedig a város ünnepei és hétköznapjai, bulizások és felvonulások, költői estek és kiállítások zajlanak, egyetemisták, munkások, pártfunkcionáriusok, nyugdíjasok élik életüket a filmvásznon. A korabeli szovjet filmektől eltérően azonban Hucijev nem lírai együttérzéssel, hanem higgadt távolságtartással, gyakran szomorú tekintettel szemléli és láttatja ezt a világot.
 
==A film utóélete==
Hucijev ''Iljics őrcsapata'' című filmjét elkészülte után nem engedték bemutatni. Maga [[Nyikita Szergejevics Hruscsov|Szergej Hruscsov]], a párt első titkára is elítélte, illetve ítélte hallgatásra a filmet. A legtöbb elmarasztalás épp az utolsó jelenet miatt hangzott el, és gyakran fölöslegesen terjengős, cselekmény nélküli filmnek is nevezték. Az eredeti kópiából végül kb. 40 percnyi anyagot kivágtak, a film ekkor kapta a ''Mnye dvadcaty let'' („Húsz éves„Húszéves vagyok”) címet. (Később a [[Magyarország|magyarország]]i forgalmazásban ezt ''Mi, húszévesek'' címre módosították.) A megcsonkított változat csak Hruscsov bukása után, [[1964]]-ben kerülhetett a mozikba. A következő évi [[Velencei Nemzetközi Filmfesztivál]]ra is kiküldték, ahol a zsűri különdíját nyerte el. A film eredeti változatát az [[1980-as évek ]]végén visszaállították, Magyarországon az egyik tv-csatorna is bemutatta.
 
==Érdekességek==
53. sor:
*Csernisov – Pjotr Scserbakov
 
===Epizód szerepekbenEpizódszerepekben===
*[[Andrej Tarkovszkij]]
*[[Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij]]