„Szálasi-kormány” változatai közötti eltérés

a
aprók
a (aprók)
 
{{Magyarország kormányai infobox
| név = '''Szálasi-kormány'''<br><small>([[1944]]. [[október 16.]] – [[1945]]. [[március 28.]])
| időhossz = 5 hónap
| kormányfő = [[Szálasi Ferenc]]<small> ([[nemzetvezető]]ként)
A polgári közigazgatást teljesen alárendelték a katonainak, a főispánokat és a fontos állami intézmények vezetőit leváltották és saját embereiket állították a helyükre, amit [[Gál Csaba]] felügyelt. Először a helyi és országos vezetőket, majd a főispáni kart cserélték le teljesen, utóbbit két lépcsőben: október 27-én a ténylegesen irányított országrészben, és december 8-án a szovjet megszállás alatt lévő területeken. Gál november 1-jén megkapta kinevezését a személyügyek országos kormánybiztosává, azzal a feladattal, hogy a hivatalok ellenőrzését végző pártmegbízottakat nevezzen ki.<ref>{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=151}}</ref> A közalkalmazottaknak esküt kellett tenniük a nemzetvezetőre. Megszüntették a feudális eredetű címek (főméltóságú, nagyságos stb.) használatát és eltörölte az „úr” megszólítást,<ref name="Mtöri462" /> ami helyett a hungarista „testvér” került bevezetésre.<ref name="Paksa167">{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=167}}</ref> Amikor a közigazgatást kitelepítették Budapestről Nyugat-Magyarországra ([[Sopron]]ba, [[Kőszeg]]be és [[Szombathely]]re) a tisztviselőket rendelettel kötelezték a kormány követésére.<ref>{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=153}}</ref> Új állomáshelyükön „meghagyási eljárás”-on kellett átesniük, aminek során származásukat ellenőrizték. Mivel a kitelepítés után a közigazgatás tényleges mozgástere teljesen beszűkült, Szálasi jobb híján a győzelem utáni teendők kidolgozására utasította őket.<ref name="Paksa164">{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=164}}</ref>
 
Október 30-án az ország egész területét hadműveleti területnek nyilvánították, aminek következtében az országban bárhol eljárhatott a Honvéd Vezérkar alá tartozó különleges katonai bíróság. Az ország totális harcba állításáért [[Kovarcz Emil]] felelt, aki csúcsminiszterként az összes kapcsolódó területet koordinálta. A termelőeszközöket nyugatra, gyakran Németországba telepítették, és elrendelték a veszélyeztetett lakosság kitelepítését. A kormány a honvédelem érdekében 12–70 éves korig teljes mozgósítást rendelt el: a 17 és 37 év közötti férfilakosság sorkötelessé vált, a tőlüknáluk idősebbek és fiatalabbak pedig nemre való tekintet nélkül közérdekű munkaszolgálatot voltak kötelesek ellátni.<ref>{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=155-156}}</ref>
 
1945. január 1-jével új államcímer és állampecsét került bevezetésre, amin szerepelt a nyilaskereszt is. Új kitüntetéseket is alapítottak: a Nyilaskeresztes-rendet és a Hungarista Csillag-rendet.<ref name="Paksa164" />
A zsidók elleni atrocitások már a nyilas hatalomátvétel estéjén megkezdődtek. [[Vajna Gábor]] hungarista belügyminiszterhez elsőként ezek a panaszok érkeztek be, aki részletes jelentést adott át Szálasinak a pártszolgálatosok önkényeskedéseiről. Szálasi erre úgy felelt, hogy „megengedőnek” kell lenni a kérdésben a mozgalom ennyi évi elnyomása után. Ugyan Vajna közzétett egy felszólítást a zsidók ügyében történő önkéntes vagy önjelölt bíráskodás ellen, de ezt nem követte erélyes fellépés. A kormány október 17-én rendelkezett arról, hogy az addig a zsidótörvények alól mentesített 8000 ember számát csökkentsék tizedére, a többieket pedig vigyék a téglagyári gyűjtőtáborba.<ref>{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=156}}</ref>
 
Szálasi hatalomra kerülése után újraindult a zsidók Horthy által júliusban leállított deportálása, megkezdődött az addig nem érintett budapesti zsidóság Németországba szállítása, ezt azonban mintegy két hét után leállították a német nyomás ellenére is, így a budapesti zsidóság nagy része megmenekült a haláltáboroktól. A Szálasi-kormány a [[munkaszolgálat]]ra rendelt zsidókra a háborús körülmények között nélkülözhetetlen ingyenmunkaerőként számított, még az ország háború utáni újjáépítésénél is, valamint a szovjet fogságba esett magyar honvédek kiváltásánál.<ref name="Paksa158">{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=158}}</ref> A munkaerejükre azonban a németek is igényt tartottak, és [[Adolf Eichmann]] személyesen jött Magyarországra, hogy tárgyaljon az ügyben. Veesenmayer is sürgette az újabb deportálásokat, és figyelmeztette, hogy ahogy a hatalomba segítették, úgy el is távolíthatják Szálasit, és [[dachaui koncentrációs tábor|Dachauba]] deportálhatják. Végül azonban csak az győzte meg, hogy a zsidók a magyar hadseregnek szánt hadianyagot fogják előállítani.<ref name="Paksa157">{{Opcit|n=Paksa Rudolf|o=157}}</ref> Így körülbelül ötvenezer munkaszolgálatost adott át a németeknek, akiket a [[Bécs]] környéki védelmi rendszer építésére vezényeltek, ahol mintegy felük elhunytmeghalt a rossz ellátás és bánásmód miatt.<ref>Ungváry Krisztián: Budapest ostroma, 2001, Corvina Kiadó, 293. o.</ref>
 
Mikor a magyar kormány értesült a „kölcsönadott” zsidók rossz tartásáról, Vajna belügyminiszter november 17-én jegyzéket küldött [[Heinrich Himmler]]nek, amiben azzal fenyegetőzött, hogy Magyarország nem küld több munkaszolgálatost, amíg nem garantálják a visszajuttatásukat a háborús helyzet elmúltával.<ref name="Paksa158" /> Vajna decemberi berlini látogatásán arról érdeklődött Himmlernél, hogy igaz-e, miszerint a zsidókat elgázosítják, és ez mennyiben érinti a kölcsönadott munkaszolgálatosokat. Himmler tagadta a gázosítást, és közölte, hogy a munkaszolgálatosok finommechanikai munkákat végeznek.<ref name="Paksa157" />