„Fényelektromos jelenség” változatai közötti eltérés

[[Heinrich Hertz]] megfigyelte, hogy elektródok közöttközötti szikra keletkezését elősegíti, ha [[ibolyántúli sugárzás|ultraibolya]] fénnyel világítják meg az elektródokat. Wilhelm Hallwachs [[alkálifémek]] [[kvarclámpa|kvarclámpával]] (higanygőzlámpa) történő megvilágítása során a fémből kilépő negatív töltésű részecskéket detektált. Innen ered a fotoeffektus másik neve, a '''Hallwachs-hatás'''. Később [[Joseph John Thomson|J. J. Thomson]] és [[Lénárd Fülöp]] bebizonyította, hogy ezek a részecskék elektronok. A fotoeffektus mennyiségi törvényeit -– a kilépő elektronok számát és sebességét a frekvencia függvényében -– Lénárd Fülöp határozta meg.

A fénysugár fotonjai a fény hullámhosszától függő nagyságú energiával rendelkeznek. A fotonkibocsátás folyamatában, ha egy elektron elnyeli egy foton energiáját, és több energiája lesz, mint a [[kilépési munka]], akkor kilökődik az anyagból. Ha a foton energiája túl alacsony, az elektron nem képes kilépni az anyag felületéről. Ha növeljük a fénysugárzás intenzitását, az nem változtatja meg a fénysugarat alkotó fotonok energiáját, csak a számát, így a kibocsátott elektronok energiája nem függ a beérkező sugár intenzitásától.

A fotoelektromos hatást vizsgálva Einstein eljárását követjük, a következő egyenleteket használjukhasználva:

Az egyenlet megfigyeléseinkmegfigyelések alapján nem mindig bizonyul igaznak, a kibocsátott elektron néha kisebb kinetikus energiával bír, mint ahogy a képlet szerint vártukadódna. Ez azért van, mert a test valamennyi energiát elnyelhet, ami a hőmérsékletét növelheti vagy sugárzásként bocsátja ki azt.

A [[napelem]]ek és a fényérzékeny [[dióda|diódák]] ([[fotodióda|fotodiódák]]) a fotoelektromos hatás elvén működnek. Ezek elnyelik a fotonokat a fényből, és energiát adnak az elektronoknak, [[elektromos áram]]ot létrehozva.

Az [[elektroszkóp]]ok vákuumban villa alakban felfüggesztett fémszalagok, amelyek olyan fémrúdhoz kapcsolódnak, melynek vége kilóg a külvilágbakörnyezetébe. Mikor egy elektroszkóp pozitívan vagy negatívan feltöltődik, a két lemez elválik, mivel a töltések egyenletesen oszlanak el a szalagok között, taszítást okozva a két azonos pólus között. Amikor ultraibolya sugárzás vagy fény (vagy bármilyen sugárzás ezen a frekvenciaküszöbön felül) éri a fémet, ha negatívan töltött, kisül és a szalagok összezáródnak, a pozitívan töltöttel nem történik semmi. Ennek oka az, hogy a negatívan töltöttből elektronok lépnek ki, emiatt fokozatosan elveszíti a töltését, míg a pozitívan töltöttből, ha elektronokat szabadítunk fel, az még pozitívabb töltésű lesz, a levelek továbbra is széttárva maradnak.