„Benjámin László” változatai közötti eltérés

Kora ifjúságától a munkásmozgalom eszmekörében érlelődött költészete. Csatlakozott a szociáldemokrata "munkásköltők" csoportjához, a ''Tollal és szerszámmal'' (1941) című antológia meghatározó egyénisége. 1949 után azonosult a "szocialista építés" illúziójával, s költészetét a napi politika szolgálatába állította (''Örökké élni'' (1949), ''Éveink múlása'' (1954)).

Az illúziók szertefoszlása kemény önvizsgálatra késztette. Megrendült önéletrajzi költeményekben vetett számot sorsa tapasztalataival és tanulságaival (''Egyetlen élet'' (1956)). 1956 utáni versei egy nemzedék hitét és csalódását fejezik ki (''Ötödik évszak'' (1962), ''Tengerek fogságában'' (1967), ''Tüzet akartam'' (1978)).

Néhány családi versében az a bölcs derű bujkál, amely a később gyermekeknek szóló képeskönyveiben (''Kölcsönkenyér visszajár'' (1959), ''Misi és Miska'' (1962), ''Vidám ABC'' (1964) és irodalmi paródiáiban is megjelenik (''Kis magyar antológia'' (1966)).