„Walerian Borowczyk” változatai közötti eltérés

 

==Erkölcstelen mesék==

Borowczyk rendezői pályáján az ''Erkölcstelen mesék'' (1974) jelentette a fordulatot. A 4 epizódból álló film nagy feltűnést keltett. Általa azok is megismerték a lengyel rendező nevét, akik korábbi műveiről nem is hallottak. A [[1970-es évek|'70-es évek]] első felében az erotika végérvényesen polgárjogot nyert a [[filmművészet]]ben, s kisebb-nagyobb cenzurális huzavonák után egyre több olyan film került széles körű forgalmazásba, melyekben a [[szexualitás]] a korábbiakhoz képest meghökkentő nyíltsággal jelent meg. Az [[Emmanuelle (film)|Emmanuelle]]-féle esztétikailag szép, ám alapvetően felületes mozgóképekkel szemben az ''Erkölcstelen mesék''ben az erotika valóban a művészet szintjére emelkedett Borowczyk különleges stílusának, egyedi képi látásmódjának köszönhetően. A film első epizódja, ''A dagály'' [[André Pieyre de Mandiargues]] egyik műve alapján készült. (Borowczyk később is többször ihletet merített a szerző írásaiból.) A történet ifjú főszereplője a tengerparton a testi szerelem rejtelmeibe vezeti be unokahúgát: a rendező a nemi vágy elhatalmasodását a növekvő dagállyal állítja képi párhuzamba. A ''Thérèse filozófiája'' című történet hősnője magányos örömöket él át. Ebben az epizódban a tárgyakat lírai módon ábrázoló Borowczyk érvényesül. Az utolsó két mese történelmi vonatkozású. A ''Báthory Erzsébet'' a híres-hírhedt [[Csejte|csejtei]] várúrnőről szól, aki a legenda szerint szűzlányok vérében fürdött, hogy megőrizze szépségét. Borowczyk nem a [[történelem]], hanem a látvány felől közelített a legendához: a vérrel teli dézsa, a nagyasszony fürdőzése hatásos módon elevenedett meg a kamerák előtt. ([[Báthory Erzsébet]] szerepét [[Paloma Picasso]], a zseniális festő, [[Pablo Picasso]] lánya alakította.) Az utolsó történet a vérfertőző Borgiák históriáját idézi fel, ám az ellentét a családtagok fajtalankodásának képsorai és az erkölcstelenséget kipellengérező [[Savonarola]] szónoklatai között kissé didaktikus.

 

A későbbi Borowczyk-játékfilmek is „erkölcstelen mesék” vagy éppenséggel egy bűn történetét mondják el, mint például a [[Stefan Żeromski]] regényéből Lengyelországban forgatott alkotás: [[A bűn története]] ([[1975]]) a rendező egyik legjobb játékfilmje, melyben téma és forma összhangja valósult meg. A korábban már kétszer is megfilmesített melodráma egy polgári származású lány gyilkossá és utcalánnyá züllésének romantikus története, melyet Borowczyk kitűnő lengyel színészek és technikai munkatársak segítségével valósított meg.

==A romlás démonai==

A vallási és a szexuális megszállottság összefüggései jelentik az [[Egy kolostor belsejében]] ([[1977]]) témáját. A filmet [[Stendhal]] ''Római séták'' ([[1828]]) című művének egyik részlete ihlette. Borowczyk alkotása ismét a cenzúra közbeavatkozását váltotta ki, mivel az egyik jelenetben az [[Olivia Pascal]] megformálta apáca önkielégítést végez egy olyan segédeszközzel, melynek végére egy [[Jézus]]ra emlékeztető férfi képét festették: a dildo mozgása a vaginában néhány pillanatig félreérthetetlenül látható. A kritikák zömmel elmarasztalóak voltak, a rendező azonban kedvelte ezt a munkáját, mert a forgatás közben a lehető legnagyobb művészi szabadságot élvezte. Az ''Egy kolostor belsejében'' egyik érdekessége, hogy együtt szerepel benne a rendező felesége, korai alkotásainak hősnője, Ligia Branice és kései munkáinak múzsája, [[Marina Pierro]].

 

[[A romlás démonai]] ([[1979]]) három epizódjának hősnői különböző korokban élnek, ám közös bennük, hogy végzetes módszerekkel vesznek elégtételt azokon, akik ki akarják használni őket. Margherita például megmérgezi a férfiakat – köztük [[Raffaello|Raffaellót]], a festőt, akinek modellt állt –, de előzőleg kicsalja a pénzüket. (Az egyik gyilkossági jelenet ''A bűn története'' hasonló epizódját idézi fel.) Marcelline egy kisnyúl iránt táplál gyengéd érzelmeket. Amikor az állatot a gúnyolódó szülők ebédre tálalják fel a mit sem sejtő lánykának, Marcelline bosszút áll. Egy másik állat, egy kutya bizonyul a harmadik „démon”, Marie legjobb barátjának. [[Frank Wedekind]] hősnője, Lulu ugyancsak romlást hoz előbb hódolóira, végül önmagára, sőt némi túlzással a rendezőre is: a [[Lulu (film, 1980)|Lulu]] ([[1980]]) ugyanis Borowczyk talán legnagyobb bukása lett. A filmet minden idők legrosszabb Wedekind-adaptációjaként emlegeti a zord kritika, s a rendező azt követő alkotásai sem lettek már sikeresek. A ''Doktor Jekyll és a nők'' ([[1981]]) [[Robert Louis Stevenson]] ismert regényének provokatív feldolgozása, melyben az [[Udo Kier]] megformálta főszereplő átváltozásai a viktoriánus erkölcsök, a képmutatás és a szexuális elfojtás elleni lázadás szimbólumai is.

 

[[Ovidius]] ihletésére született [[A szerelem művészete]] ([[1983]]), melyet azonban Borowczyk nem érzett a sajátjának. Állítólag a [[producer]] utólag obszcén képsorokat vágott a filmbe a rendező tudtán kívül. (Érdekes a hasonlóság [[Tinto Brass]] esetével, aki hírhedt műve, a [[Caligula (film)|Caligula]] kapcsán állított hasonló dolgokat.) Ennél is rosszabb emlékei fűződnek azonban az ''Emmanuelle V'' ([[1987]]) című filmhez, melynek forgatásán oly mértékig elfajultak a vitái a producerrel és a címszerepet játszó csillagocskával, Monique Gabrielle-lel, hogy Borowczyk kiszállt a produkcióból. Utolsó játékfilmjét, a ''Szerelmi rítus''t ([[1988]]) szintén André Pieyre de Mandiargues egyik írása alapján készítette. Ezenkívül négy részt forgatott a francia televízió Magyarországon sem ismeretlen erotikus sorozata, a ''Série rose'' (Rózsaszín sorozat) számára, majd felhagyott a filmkészítéssel.

 

===Játékfilmek===

* [[1968]] Goto, a szerelem szigete (Goto, l'île d'amour)

* [[1971]] Vér és liliom (Blanche)