„Dobozy Imre (író)” változatai közötti eltérés

1935-től tanárképzőbe járt, majd könyvelő volt a Hitelbanknál. Részt vett a falukutató mozgalomban. 1942-1943 között katona volt. 1944-ben ismét bevonult, átállt a szovjet hadsereghez. 1945-től a Buda környéki járás MKP-titkára volt. 1947-1959 között a [[Szabad Föld]], a [[Szabad Nép]] és a [[Népszabadság]] munkatársa volt. 1959-1973 között aza [[Magyar Írószövetség]] főtitkára, 1975-1981 között elnöke volt. 1961-1963 között az [[Élet és Irodalom]] főszerkesztője volt. A [[Fiumei úti NemzetiÚti Sírkert]]ben, a nagy munkásmozgalmi parcellában temették el.<ref>[http://www.fszek.hu/sirkert/album/Fiumei%20%C3%BAti%20S%C3%ADrkert%204/1.%20Mauz%C3%B3leumok/Munk%C3%A1smozgalmi%20pantheon/Munk%C3%A1smozgalmi%20nyughelyek/06.2%2012-0%20Nagy%20munk%C3%A1smozgalmi%20parcella/index.html 06.2 12-0 Nagy munkásmozgalmi parcella]. fszek.hu (Hozzáférés ideje: 2016. február 21.)</ref>

Verseit a [[Válasz]], a [[Pesti Hírlap (napilap, 1878–1944)|Pesti Hírlap]], az [[Új Idő]] közölte; kötetben is megjelentek (''Június'', 1938). Írt a századvégi agrármozgalomról (''Azért a víz az úr'', 1950). A riportszociográfia műfajának megújításával kísérletezett (''Túrkeve'', 1951; ''Az új Túrkeve'', 1952). 1956 után a drámai helyzeteket is derítő humorral számolt be a TSZ-szervezések újabb fordulóiról (''Tegnap és ma'', 1960; ''Hegyoldal'', 1961). Írásainak másik nagy témaköre a [[második világháború]]. Kötelező jellegű váltakozása (''A fegyverek beszéltek'', 1955) után gazdagon, önéletrajzi elemekkel dúsítva eleveníti meg a háborús életet. Nemzeti lelkiismeret-vizsgálatot tart a ''Kedd, szerda, csütörtök'' (1967) lapjain, köztük az önironikus [[A tizedes meg a többiek]] (1965) című filmen és színpadon is sikeres kalandregényében. A ''Hatalom nélkül'' (1979) és az ''A lét alatt'' (1981) című regényei a háborút követő korszak politikai harcait beszélik el. Drámaíróként az 1956-os eseményekről a hivatalos következményeket kielégítő ''Szélvihar''ral jelentkezett (1958, ebből film is készült; ''Tegnap''). A ''Holnap folytatjuk'' (1963) az értelmiség helyzetéről beszél. Az ''Eljött a tavasz'' (1969) a nemzeti és történelmi önvizsgálat drámája. Műveit több külföldi színház is bemutatta. Filmforgatókönyveket is írt (''Zápor''; 1960, ''Hattyúdal''; 1964).