„Ikonológia” változatai közötti eltérés

29 bájt hozzáadva ,  9 hónappal ezelőtt
a
Kékítések
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 62.77.246.144 (vita) szerkesztéséről Magic links bot szerkesztésére)
Címke: Visszaállítás
a (Kékítések)
 
Az '''ikonológia''' (ógörög εικών – kép) a [[művészettörténet]] egy olyan 1920 és 1930 között kialakult kutatási területe, segédtudománya, amely a formai elemzés értékmegkülönböztető módszere valamint az [[ikonográfia]] mellett és ezeket kiegészítve mindenekelőtt egy [[műalkotás]] [[szimbolizmus]]át értelmezi. Célja, hogy a műalkotást egy „világnézeti elképzelés” megtestesüléseként, szimbólumaként értelmezze. „Világnézeti elképzelés” gyökerezhet [[vallás]]ban illetve [[politika]]i vagy [[filozófia]]i jellegű ideológiában. Ennek megfelelően az ikonológiai kutatás bevon a vizsgálati körbe olyan, főként nem a magas művészetekhez tartozó ábrázolásokat (irodalmi ábrázolásokat is), amelyek segítenek tágabban értelmezni a műalkotások jelentését. Az ikonológiai módszer átformálta az építészettörténeti kutatások metodikáját is, tekintve, hogy az építészetben ikonográfiáról nem beszélhettek.
 
Az ikonológiai módszert először [[Aby Warburg]] alkalmazta 1892-es [[strassbourgStrasbourg|strassbourgi]]i disszertációjában, amelyben [[Sandro Botticelli|Botticelli]] két képére alkalmazta. Munkamódszerét pedig [[Palazzo Schifanoia]] [[ferrara]]i hónap-képeiről tartott előadásában nevezte először ikonológiai elemzésnek, bár ez a szóhasználat valószínűleg még csak spontán volt. A módszert eleinte a Warburg-iskola módszerének nevezték, amelyet tanítványai és munkatársai alkalmaztak, mint pl. Gertrud Bing, Fritz Saxl, Walter Solmitz, Edgar Wind és Rudolf Wittkower.
 
[[Erwin Panofsky]] 1939-től háromlépcsős elemzéssémává fejlesztette tovább a „Warburg-iskola” ikonológia módszerét: preikonográfikus leírás ''(präikonographische Analyse),'' ikonográfiai elemzés ''(ikonographische Analyse)'' és ikonológiai értelmezés ''(ikonologische Interpretation).'' (Lásd erről az Erwin Panofskyról szóló cikket.)