„Holland Kelet-India” változatai közötti eltérés

 

A második világháborúban a terület megszállása és elfoglalása Indonéziában a gyarmati állam végét jelentette, mivel Japán a hollandok területei közül amennyit csak tudott, elfoglalt. Az elüldözött hollandok helyén saját rendszerüket erősítették meg. Bár a felsővezetői pozíciókat japánok foglalták el, a holland állampolgárok is számos vezetői tisztséget tölthettek be. Miután Japán 1945. augusztusban megadta magát a nacionalista vezetők – [[Sukarno]] és [[Mohammad Hatta|Hatta]] kikiáltották Indonézia függetlenségét. Mivel a hollandok megpróbálták ismét létrehozni gyarmatukat, egy négy és fél éves harc vette kezdetét. Bár a holland erők visszafoglalták Indonézia területének nagyobb részét, emiatt gerillaháborúk törtek ki. Ennek nyomására az indonéz lakosság és a nemzetközi közvélemény is az ország függetlenedésének pártjára állt. 1949. decemberben Hollandia hivatalosan is elismerte az ország függetlenségét.

Az 1949-ben kötött szerződés azonban nem rendezte [[Nyugat Új-Guinea]] helyzetét, mely továbbra is holland irányítás alatt állt. Sukarno idejében a kormány megpróbálta elérni, hogy ezek a területek is indonéz fennhatóság alá kerüljenek. [[1961]]–[[1962]]-ben fegyveres összeütközés tört ki, melynek folyamán a tengeren is összemérte a két ország erejét. Az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] arra késztette Hollandiát, hogy a New York-i Egyezményben rögzítettek szerint adja át a területeket Indonéziának még az év augusztusában. Ugyanekkor változtatta meg az ausztrál kormány is álláspontját, s innentől az indonéz felügyeleti jogot támogatta.