„Pisco (ital)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Készítése: súlyosabb tévedések törölve |
|||
19. sor:
A piscónak két fő típusa van: az ''aromatikusat'' leginkább Italia, [[alexandriai muskotály]] vagy [[torontel]] szőlőből készítik, míg a ''nem aromatikushoz'' leggyakrabban az ''uva quebranta'' nevű szőlőt használják, ami nem más, mint a spanyolok által Dél-Amerikába behozott kékszőlő helyi viszonyokhoz genetikailag alkalmazkodott változata. Emellett létezik még az úgynevezett ''acholado'' típus, ami különböző szőlők keverékéből készül, illetve a legdrágább, a ''mosto verde'', amelynek a nem teljes erjesztés miatt van maradékcukor-tartalma is. Mintegy 7 kg szőlő kell ahhoz, hogy a végeredmény 1 liter pisco legyen.<ref name="alam"/><ref name="bora"/>
A szőlőt akkor szüretelik le, amikor már nagyon megérett, és cukortartalma legalább 12 fok. A gyümölcs ledarálása után az összezúzott bogyók kivételével a szőlő minden részét el kell távolítani a léből, mert azok keserűvé tennék a végterméket. Az erjedés a hőmérséklettől függően 8–12 napig tart, majd jön a lepárlás. Ha ehhez ''alambique'' eszközt használnak, akkor a folyamat 4 óráig tart.
A párlatot nem érlelik tölgyfahordóban, hanem ''pisquera'' nevű agyagedényekbe töltik, és ott hagyják állni 2–4 hónapig.<ref name="bora"/>
| |||