„Oleszkói vár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
13. sor:
1431-ben, amikor Jogaila (II: Ulászkló) blokád alá vette [[Luck|Luckot]], I[[I. Belzi Kázmér]] fejedelem megpróbált bevonulni Oleszkóba, de a vár védői a helyi bijárok és parasztok támogatásával ellenálltak neki. 1431 szeptemberében Jogaila és testvére, Švitrigaila békét kötött. Ennek értelmében az oleszkói vár kivételével lengyel fennhatóság elé került a glíciai várak többsége. A ruszin bojárok királyi bocsánatban részesültek és októberben megkapták a királytól földtulajdonaikat elismerő okiratot. Október végén azonban Švitrigaila oleszkói várban állomásozó katonái a békekötést megsértve felégették egy lengyel bíró birtokát. Végül II. Ulászló lengyel király hosszú ostrom után 1432-ben elfoglalta az oleszkói várat, ezzel elesett a ruszin bijárok befolyása alatt lévő utolsó galíciai erődítmény is. A lengyel király a várat ekkor a szolgálatában álló nemesnek, [[Siennói János|Siennói Jánosnak]] (Jan z Sienna) adományozta. A kastályt ezután újjáépítették. A délkeleti részén felépítettek egy új kétszintes lakóépületet és egy kápolnát. Ekkor építettek a vár területén egy 42 m mélységű kutat. A környező településeken erős katolizáció indult el.
1442-ben és 1453-ban is tatárok dúlták fel a vár környékét. 1472-ben elhunyt Siennói Jánis, a vár 1477-től az örökösök közös tulajdonába került. Az 1500-as évek elején újra tatár támadások alatt állt vár. 1512-ben a tatárok elfoglalták és kifosztották a várat. 1519-ben újabb tatár betörésre került sor, amely az utolsó tatár támadás volt Oleszkóban. A tatár veszély elmúltával környék fejlődésnek indult, újjáéledtek a kerekedelmi útvonalak. A város vámot szedhetett a [[Csumák|csumákok]] által [[Dolina (Ukrajna)|Dolina]] környékéről Luckba szállíított sóból.
== A vár napjainkban ==
| |||