Wikipédia

„Pap (hivatás)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
jav
7. sor:
Maga a keresztény papi hivatal az [[Őskereszténység|őskeresztény]] [[presbiter]]i tisztségből ered. Az [[Áldozat (vallás)|áldozat]]<nowiki></nowiki>bemutatás síkján folytonosságban áll az ókori zsidó [[Léviták|papi tisztség]]gel, és eszméjében csak fokozatosan nyert teret a szolgálat.<ref name="ReferenceA"/>
 
== EtimológiaA szó eredete ==
 
A pap név a magyarban a görög ''papasz, papa'' – apa, atya szóból származik.<ref>Körmendi Ferenc: Földrajzi neveink és jövevényszavaink más megközelítésben http://szgnye.vmmi.org/kormendi2006.htm</ref> Próbálták a szlávból is eredeztetni, ennek azonban számos ellentmondása van.<ref>"Több szótörténész a szláv nyelvből átvett, a popból pappá átalakított szónak tartja, megjegyezve esetleg, hogy végső forrása a görög papasz /23, 25/ vagy az ófelnémet der Pfaff. A szláv közvetítést azonban már az kétségessé teszi, hogy a legrégebben használt magyar szavakban is az a betű jelenik meg, tehát pap, sehol sem találunk a pop alakra magyar példát /29/. Részletesebb vizsgálódás után belátjuk, hogy a pop és a pap szavak eredete teljesen különböző gyökerű. Már az ókori latin nyelvben a popa áldozatvágó, az isteneknek vagy az Istennek feláldozott állatok (pl. bárány) szétdarabolását végző személy neve, mely a keresztény hit széles elterjedése előtti időkből származik /30/, de ennek is a forrása az ógörög nyelv, melyben például a popanon áldozati kalácsot jelent /22/, és nincs semmi köze a szintén ógörög, apát, atyát jelentő papasz, papa szóhoz /22/. A popa szót vihették magukkal a még pogány, Lombardiából kelet felé vándorló románok, s a Balkánon letelepedve adhatták át a szlávoknak, ahol a pop végső formát vette fel. Tudjuk, az olasz, a francia, a német nyelvben a popa, éppúgy, mint a magyarban a pópa, már kezdettől fogva kizárólagosan csak a görögkeleti pap neve és nem a katolikusé." Körmendi, i.m.</ref>
26. sor:
* a bűnöket megbocsátani,<ref>A bűnök megbocsátására Krisztus feltámadása után adott megbízást és hatalmat az apostoloknak és utódaiknak: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad (Jn 20, 21-23).”</ref>
* szentelni
* és áldást osztani.
 
Vagyis a pap több, mint „elöljáró” az egyházi ünnepeken.<ref>„A pap elsősorban tehát nem elöljáró egyházi ünnepeknél, hanem olyan meghatalmazásai vannak, amelyekkel az egyszerű hívek nem rendelkeznek. Krisztus ugyanis '''csak az apostoloknak''', nem pedig minden tanítványának mondotta: ''ezt cselekedjétek az én emlékezetemre (Lk 22,19)''” Matthias Gaudron: Katekizmus az Egyház kríziséhez. </ref> Az ezt érő protestáns kritikákat („hívek papsága” vagyis minden hívő egyben pap is) elsőként a [[tridenti zsinat]] ítélte el.<ref>„Aki azt mondja, hogy a felszentelt állapot, illetőleg a szent ordinatio nem egy igaz és tulajdnképpenitulajdonképpeni értelemben egy, Krisztus által beiktatott szentség, vagy hogy az csak egy emberi találmány, amelyet egyházi dolgokban járatlan férfiak kigondoltak, vagy hogy az csak egy rítus a szolgák kiválasztására, akik aztán Isten igéjének és a szentségeknek szolgálatába állnak, az Anathemával van sújtva.” idézi: Matthias Gaudron i. m. 190 old</ref><ref>„Aki azt állítja, hogy a Katolikus Egyházban nincs isteni rendelkezés által fölállított hierarchia, amely püspökökből, papokból és szolgákból áll, az Anathemával van sújtva.” idézi: Matthias Gaudron, i. m. 190. old.</ref>
 
A pap legfontosabb feladata a [[szentmise]] bemutatása. Pappá szentelni csak férfiakat lehet.<ref>Egyházjogi Kódex (''Codex Iuris Canonici,'' 1917-ből): „A pappá szentelésben érvényesen csak egy megkeresztelt férfi részesülhet” (986,1.)</ref><ref>II. János Pál, ''Ordinatio Sacerdotalis'' apostoli levél (1994): „az egyháznak nincs joga a papszentelést nőknek kiszolgáltatni (nőket pappá szentelni) és az egyház hívenek végérvényesen ehhez a döntéshez kell tartaniuk magukat.”</ref>
34. sor:
=== Ortodox egyházak ===
 
Az [[Ortodox kereszténység|ortodox]] pap jogköre és hatalma hasonló a katolikuséhoz, különbség, hogy az ortodox pap lehet házasember, jelentős megkötésekkel.<ref>"A keleti egyház egy szinóduson a VII. században (II. Trullosz - 691) az általánosan elharapódzott gyakorlatnak engedve, a papoknak a szentelésük előtt kötött házasságuk folytatását engedélyezte. Csak a püspökök számára tartotta meg a régi gyakorlatot. Ezt a szabályt a pápák a római egységbe visszatért keleti egyház papjainál továbbra is megtűrték. Látni kell azonban, hogy ez az eredeti ideáltól való eltérés. Ennek az ideálnak egy maradékát a keleti egyház is megőrizte: a diakónus és pap folytathatja a szentelése előtt kötött házasságot, azonban újat már nem köthet. Ha meghal a felesége, nőtlenül kell tovább élnie. A püspököket általában a szerzetesek közüközül választják, akik soha nem éltek házasságban. Ha azonban egy nős papot püspökké választanak, annak külön kell válnia feleségétől.
A keleti egyház hívei sem tekintik a nős papokat a szerzetes papokkal egyenértékűeknek. Az ő számukra is érvényes az, hogy csak a [[cölibátus]]ban élő pap tudja a papi ideált teljesen megvalósítani, és bizalommal inkább csak azokhoz fordulnak, a gyónásban pedig szívesebben azokra hagyatkoznak." Matthias Gaudron i.m. 209-210.</ref>
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Pap_(hivatás)”