„Penninikum” változatai közötti eltérés

A Penninikum az [[Alpok]] egyik fő földtani egysége. Kőzetének nagyobb része a [[Tethys-óceán|Tethys]] üledékes területéhez tartozott, amelynek északnyugati csücske a [[Jura (időszak)|jura korszakidőszak]]ban (206-144206–144 millió évvel ezelőtt) az európai kontinentális kéregEurópai-kőzetlemez és az afrikai kontinenshez számított Apuliai kontinentális lemez-kőzetlemez között volt. Az alpesi összecsukódásnál a Penninikum sziklái összetolódtak, és messze tolták az európai kontinentális lemez északi és nyugati peremét. Tehát a Penninikumból létrejött a Pennini -takaró.

A Pennini-óceán egy mélytengeri terület volt az alpi ThetysenTethysen belül, ami a [[triász]]tól a [[Kréta (időszak)|krétáig]] létezett. Északi partja az európai Európai-kőzetlemez legkülső pereme (ma többek között a Helvétikum, amely az Alpok alkotórésze), déli partja az apuliai Apuliai-kőzetlemez és az ahhoz csatlakozott adriai Adriai-kőzetlemez (ma Nyugati-, és [[Déli-Alpok]]) voltak. A Pennini-óceán az [[Alpi orogén ciklus|alpidialpi hegységképződés]] alatt teljesen összezárult, és ma a Penninikum egység túlnyomó részét képezi.

Az óceánt legalább átmenetileg és részben egy központi küszöb két részre osztotta. AAz északi, a Valais-óceán északon külön tengermedenceként nyugatról a [[Keleti-Alpok]] közepéig terjedt, nyugat felé a mai [[ibériai Ibériai-félsziget]]nek (Ibéria) a [[Pireneusok]]on túl, az [[Atlanti-óceán|Atlanti óceán]]ba benyúló északi pereméhez kapcsolódott. Ez a kapcsolat azonban nem egyértelmű. A déli, a Ligur-óceán déli részén egy kiterjedt óceáni medence volt, amelyben nagy kiterjedésű óceáni kéreg volt. A két óceáni terület között felemelkedő terület a [[briançonBriançon]]i -küszöb (Briançonnais) volt. A briançoni Briançoni-küszöb pontos helyének megállapítása további kutatás tárgya.

A kontinentális peremekről és a briançoni Briançoni-küszöbről az üledék az óceán mélyére került. A lerakódott réteg teljes vastagsága akár több mint 5000 m is lehetett.

A Alpok szerkezeti felépítésében a Penninikum a Helvétikum felett, és a Ausztroalpi -takaró (a felső kontinentális lemez alkotórésze) alatt helyezkedik el.

A Penninikum kőzeteitkőzetei három részre tagolhatók, Felső-, Középső- és Alsó-Penninikumra, amelyek szintén összetetten formázott tektonikai takarókból állnak, amelyek egy közös keletkezési hegységre vezethetők vissza. Hasonló jelentésű felosztások az Északi-, Közép- és Déli-Penninikum, valamint a Magas-, Középső- és Mély-Penninikum.

A Penninikum sajátos összlet az adriai Adriai-kőzetlemez és az európai Európai-kőzetlemez között. A Penninikum az [[alpi orogén ciklus]] (hegységképződési időszak) későbbi szakaszában a [[Periadriai -lineamens|periadrikus Periadriai-vonaltól]] délre és délnyugatra a déli Déli-Alpokra nyomódott össze, úgyhogy a kőzetlemez bonyolult módon átalakult.

Az Alpok nagyobbik részének kőzetei a Penninikumhoz tartoznak, mindenekelőtt a Nyugati-Alpokban és a Svájci-Alpokban. A Nyugati-Alpok a RhóneRhône–Simpton-Simpton vonaltól délre majdnem kizárólag a Penninikum kőzeteiből áll. A svájci térségben, a Svájci-Alpok legnagyobb központi masszívumát alkotó AarmasszívumtólAar-masszívumtól délre és a periadriai Periadriai-vonaltól északra, a Penninikumhoz tartozik.

A [[Rajna|Rajná]]tól keletre a Penninikum majdnem teljesen a kelet-alpesi réteggel takart. A Keleti-Alpokban e réteg alatt csak néhány helyen kerül a felszínre. A pennini réteghez tartozik a [[flis]]-öv (korábbi elnevezés: homokkő-öv) az Alpok északi lejtőin [[Bajorország]]ban és [[Ausztria|Ausztriá]]ban. Magában az Alpokban a Penninikum kristályos kőzetekkel jelenik meg a geológiai ablakokban, például: Gargellen -ablakban a VoralbergbenVorarlbergben, az Engandiner Engandini-ablakban, amely a [[tirol]]i Prutzig nyúlik; a Tauern -ablakban a [[Brenner-hágó]] és a Lieser-völgy között és a [[Rohonc]]i -ablakban ([[Kőszegi-hegység]]) az Alpok keleti végén.

A Keleti-Alpokban (a svájci-osztráksvájci–osztrák határtól keletre) a Penninikumot elrejti a keletKelet-alpi -takaró. Itt a Penninikum egyrészt egy szűk sávban jelenik meg az Alpok északi peremén a [[Flisflis]]-övben, másrészt három nagyobb [[tektonikai ablak]]ban: az EngadineEngadini-ablak a nyugati Keleti-Alpokban, a Tauern-ablak a középső Keleti-Alpokban és a Rohonci-ablakcsoport a keleti Alpokalján. Az ablakok keletkezése a [[harmadkor]]i tektonikai eseményekkel kapcsolatos.

Az Alpok keleti peremén lévő ablakcsoportban négy különböző tektonikai ablak van, északról dél felé haladva: a Mölterni-ablak, a [[Borostyánkői-hegység|Borostyánkő]]i-ablak, a [[Kőszegi-hegység|Rohonc-Kőszegi]]-ablak, és a [[Vas-hegy]]. Az EngadineEngadini-ablaktól és a Tauern-ablaktól eltérően a Rohonc körüli tektonikai ablakok alacsonyabb csúcsok körüli dombvidéken fekszenek és csak részben fedettek a kelet-alpi takaró által (Wechsel-hegység és a Grobgneis-hegység a keleti Alpokalján), részben közvetlenül a [[Pannon-tenger|Pannon-medence]] [[miocén]] időszaki üledékrétege által fedettek.

Az ablakok pennini szikláit rohonci sorozatnak nevezzük. Főleg különböző összetételű, [[zöldpala]] [[fácies]]ű [[Metamorf kőzetek|metamorf]] [[fillit]]ek: kalkfillitmészfillit, kvarcfillit, grafitfillit. Emellett vannak meszes [[agyagpala]], [[dolomit]] és kvarcit rétegek, kétes meta[[radiolarit]]ok, [[kavicskő|konglomerátum]]ok és [[breccsa|breccsák]] ([[Cákcák]]i- konglomerátum). A meszes agyagpala kiindulási kőzete a felső kora [[Kréta (időszak)|krétától]] a késő krétáig aképződött, [[Mészszivacsok|szivacstűkhöz]]szivacstűket sorolható.is Ezekbentartalmazó azüledék üledékekbenlehetett. részbenA rohonci sorozatban nagy [[ofiolit]]testek tárolódnakis találhatók: szerpentinit, meta[[gabbró]] és [[amfibolit]] (zöldpala).; Azaz utóbbitamfibolit kiindulási kőzetét geokémiailag részben közép-óceáni-óceánközépi hátsági [[bazalt]]ként határozták meg. A rohonci sorozat nagyon hasonló a Glockner-takaróvaltakaróhoz és a Tauern-ablak Matrei zónájával-zónájához, és valószínűleg azok keleti folytatását képviseli.

Az ofiolit és a kapcsolódó üledékek metamorfózisa eredetileg összenyomódás (kb. 330-430330–430 °C°, 6-86–8 kbar, tehát a zöld- és kékpala fáciesek közötti határtartományban), majd a sziklák keresztülmentek egy zöldpala fáciesfáciesű metamorfózison (max. 3 kbar és 390-430390–430 °C°). A Tauern-ablakhoz hasonlóan valószínűleg ez is harmadkori metamorfózis. A penninikumi sziklák egy vagy több enyhe lejtésű, keleti irányú elmozdulás miatt váltak szabaddá. Ezta miocén során; ezt a képződmények [[miocén]] kori lehűléseshűlési korszakkorával váltottasikerült kibizonyítani.

A Penninikum fogalma a [[Nagy Szent Bernát-hágó]] és [[Wallis kanton|Wallis]] latin neveiből – ''Mons Penninus'', illetve ''Summus Penninus'' és ''Vallis Penninus (Vallis Poeninus)'' – származtatott. Valószínű, hogy eredetileg a név egy hágó vagy hegy jelentésű [[kelták|kelta]] vagy előkelta szóhoz kapcsolódik (lásd: a gall ''ben'', illetve a walesi ''pen'' szavakat), később szonbanazonban egy kelta, azután pedig római istennel azonosították (''Jupiter Penninus'', illetve ''Jupiter Poeninus'', miután össze akarták kapcsolni a [[punok|pun]] (Poenus) [[Hannibál (karthágói hadvezér)|Hannibál]] legyőzésével).

*{{hely|Steinmann Institut}}[httphttps://www.steinmann.uni-bonn.de/institut/bereiche/endogene-prozesse/arbeitsgruppen/strukturgeologie/lehre/wissen-gratis/geologie-der-alpen-teil-2g2 A Bonni Egyetem Steinman Intézetének Szerkezetgeológiai Munkacsoportja: Az Alpok geológiája. 2. rész: A Penninikum]{{Halott link|url=http://www.steinmann.uni-bonn.de/arbeitsgruppen/strukturgeologie/lehre/wissen-gratis/geologie-der-alpen-teil-2g |date=2018-11 }}

*[httphttps://www.steinmann.uni-bonn.de/institut/bereiche/endogene-prozesse/arbeitsgruppen/strukturgeologie/lehre/wissen-gratis/geologie-der-alpen-teil-2g2 A Bonni Egyetem Steinmann Intézetének Szerkezetgeológiai Munkacsoportja: Az Alpok geológiája. 2. rész: A Penninikum]{{Halott link|url=http://www.steinmann.uni-bonn.de/arbeitsgruppen/strukturgeologie/lehre/wissen-gratis/geologie-der-alpen-teil-2g |date=2018-11 }}