„Záhony” változatai közötti eltérés

314 bájt hozzáadva ,  30 nappal ezelőtt
A lakosság javarészt mezőgazdasági munkákból élt, a kézműipar nem volt jellemző ezen a vidéken. Az 1800-as évek jelentős változást hoztak az aprócska falu életében. Először cukorgyár, később homokkotró, mészégető, hengermalom és fűrészüzem kezdett el működni a településen. 1873-ra megépül a Nyíregyháza-Kisvárda vasútvonal, amit később Záhony érintésével meghosszabbítottak [[Csap (település)|Csapig]]. Záhony ebben az időben egy kis megállóhely volt csupán, fából épült vasúti épülettel, egyetlen átmenő vágánnyal és ugyancsak fából készült – a Tiszán átívelő – vasúti híddal. Némi előrelépést hozott az 1905-ben megépült Nagykároly-Mátészalka-Csap HÉV-vonal. [[Erdély]]t az északi területekkel összekötő vonal Záhonynál találkozott a Nyíregyháza-Ungvár vasútvonallal, ezáltal a záhonyi megállóhelyből csatlakozó kis állomás lett.
A Trianoni békeszerződést megelőzően Záhony Ung megyéhez tartozott és az [[Közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye|1923-as megyerendezés]] során [[Szabolcs és Ung k.e.e. vármegye|Szabolcs és Ung k.e.e. vármegyéhez]]. A község 2000 katasztrális területéből 800 holdnyi terület került a határ túloldalára és lett az újonnan megalakult [[Csehszlovákia]] része. A korábbi gazdasági kapcsolatokat megszűntek, Záhonyból határállomás lett. Az [[1938]]-as [[első bécsi döntés]]t követően, amikor Ung vármegye újraalakult, Záhonyt a szomszédos [[Győröcske|Győröcskével]] együtt véglegesen Szabolcshoz csatolták. A felvidéki és a kárpátaljai területek visszacsatolásával újabb fellendülés kezdődött, különösen 1941-ben, amikor a [[Szovjetunió]] elleni háború miatt megnőtt a hadiforgalom. Az igazi áttörést azonban nem ez jelentette, hanem 1945, amikor a már említett a Tisza túlsó partjára eső területek a Szovjetunió részévé váltak. A normál nyomtávolságú vasútvonalakat, a szovjet politikai vezetés széles nyomtávúra cserélte. Az áru átrakásához megfelelő helyet kellett találni, és ennek eredményeként az akkori ország vezetés Záhonyt szemelte ki a magyar-szovjet vasúti áruforgalom átrakási helyszínéül. A kibontakozó szovjet-magyar vasúti kereskedelem ugyanis megkövetelte, hogy a Szovjetunióból széles nyomtávú sínpályán érkező árut átrakják. Záhonyban az első széles nyomtávú sínpálya 1946-ban épült meg, de közben az állomást is tovább bővítették és rendbe hozták a háborúban lebombázott hidat. A pályaudvar fokozatos bővítésével és az áruszállítás fokozatos növekedésével párhuzamosan megvalósultak egyéb látványos beruházások is. Lakótelepek épültek a nagy számban betelepülő vasutas családok részére.
Néhány évtized alatt a határ-menti kis község Közép-Európa legnagyobb és legkorszerűbb vasúti csomópontjává vált. Az [[1950-es megyerendezés]] óta az akkor létrejött [[Szabolcs-Szatmár-Bereg megye|Szabolcs-Szatmár megyéhez]] tartozik (1989-től Szabolcs-Szatmár-Bereg megye). Záhony fejlődésében a legdinamikusabb időszakot az 1970-es és az 1980-as évek jelentették. A megnövekedett népességszám mellett városias településközpont került kialakításra. Folyamatosan épültek a többemeletes lakóházak és az irodaépületek.
A Záhonyt várossá nyilvánító okiratot 1989. április 3-án [[Grósz Károly]] miniszterelnök adta át Borbély Károly tanácselnöknek. Innentől kezdve van címere és zászlaja a településnek. A címer különlegessége, hogy Záhony az első magyar város melynek címerében vasúti motívum található.<ref>{{Cite web|url=http://zahony.hu/varosunk-bemutatkozas|title=Bemutatkozás|publisher=Záhony Város honlapja|accessdate=2020-06-09}}</ref>