„Reuss Sámuel” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Kisebb javítás |
||
20. sor:
== Életpályája ==
Reuss Sámuel szülei Reuss (Reis) János II. ([[Szepesbéla]], 1754. szeptember 6.–[[Zólyomlipcse]], 1822. november 27.) és Corony Mária ([[Zólyomlipcse]], 1757.–[[Zólyomlipcse]], 1834. április 2). Szüleinek nyolc gyermeke született, Reuss Sámuel volt az első gyermekük.
Reuss Sámuel 1810. november 21-én nősült meg, felesége Schulek Rozália volt. Hat gyermekük született és öt gyermek érte el a felnőtt kort.
Reuss Sámuel tanulmányait [[Osgyán]]ban kezdte, a felsőbb osztályokban [[Késmárk]]on folytatta, a [[teológia]]i szaktanfolyamot pedig [[Pozsony]]ban az Evangélikus Líceumban végezte el 1802 és 1805 között. Azután 1805. október 16-án a
Külföldön
▲Reuss Sámuel tanulmányait [[Osgyán]]ban kezdte, a felsőbb osztályokban [[Késmárk]]on folytatta, a [[teológia]]i szaktanfolyamot pedig [[Pozsony]]ban az Evangélikus Líceumban végezte el 1802 és 1805 között. Azután 1805. október 16-án a [[jénai egyetem]]en folytatta tanulmányait.
▲Külföldön [[Johann Jakob Griesbach]] és [[Heinrich Karl Eichstädt]] tanárokkal, [[Johann Gottfried Herder]]rel és [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethével]] (aki akkor [[Károly Ágost szász–weimar–eisenachi nagyherceg]] minisztere volt) megismerkedve, a mineralógiai társulat titkára és a latin társaság rendes tagja lett. 1806. október 14-én a poroszok oldalán jelen volt a [[Jénai csata|jénai csatában]].
▲1806-ban a [[Jénai Ásványtani Társaság]] magyar tagjának választották meg.
Németországból hazatérvén, [[Besztercebánya|Besztercebányán]] 1806. november 1-én másodtanítónak nevezték ki. [[1807]]. szeptember 10-től 1809 decemberéig iskolaigazgató és segédlelkész (káplán) [[Tiszolc]]on. 1810. január 1-től [[Karaszkó]]n mint lelkész 3 évig működött<ref>Más forrás szerint Karaszkón 1809-től 1812-ig gyűjtötte a népi irodalmat: [https://www.najkrajsikraj.sk/kraskovo/ Kraskovo]. Najkrajsikraj.sk. 2013. okt. 4.</ref>. 1812. április 19-től [[nagyrőce]]i evangélikus lelkész 1842-ig. A gömöri esperesség alesperesévé, majd 1824-ben főesperesévé választotta meg. Főesperesi hivataláról 1836 körül lemondott.
35 ⟶ 30 sor:
1822-ben Nagyrőcén megalapította a Szlovák Könyvtárat. Jénai tanulmányai következtében széleskörű kutatásokat végzett az egyházi témakörön kívül a történelem, a régészet, a néprajz, a szlovák népmesék, az ásványtan, és a madártan területein is. Publikációi magyar, német és szlovák nyelven jelentek meg.
Három fiával,
A [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] idején [[Erdély]]ben előbb a 2. honvéd vadászezred fővadásza volt, majd 1849. június 12-én [[Bem József]] [[Rendfokozat#Vezénylő tisztek (hadnagy, főhadnagy, százados)|hadnaggyá]] nevezte ki a "[[Nagyszeben]]ben alakuló honvédzászlóaljhoz", majd július 14-én áthelyezték a 67. (bánsági német) zászlóaljhoz, amely a [[délvidék]]i hadszíntéren szolgált<ref>[https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Bona-bona-tabornokok-torzstisztek-1/hadnagyok-es-fohadnagyok-az-184849-evi-szabadsagharcban-2/r-190A/reuss-samuel-19B9/ Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban]</ref>. 1850. február 14-én az osztrák császári királyi kormány által a [[Julius Jacob von Haynau|Haynau]]-féle rendelettel Tisza-kerületi adminisztrátorrá nevezték ki, ezt a hivatalt haláláig betöltötte.
| |||