„Portál:Első világháború/Idézet” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címke: Visszaállítva
Owen
Címke: Visszaállítva
1. sor:
[[Fájl:Albert ApponyiWilfred_Owen_plate_from_Poems_(1920).jpg|160px|jobbra]]
<center>{{Idézet 2|
<center>{{Idézet 2|„...ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lenni, nehogy megöljék”| [[Apponyi Albert]] gróf, delegációvezető szóbeli válasza a magyar békedelegációnak átadott békefeltételekre - részlet <br> (Párizs, 1920. január 16.)}}</center>
<br>Meggörnyedve, koldusok zsák alatt,
<br>Káromkodva a sártengeren át,
<br>Már a rakétafény is elmaradt,
<br>De botorkáltunk pihenni, tovább.
<br>Alvajárók. Itt-ott bakancstalan,
<br>Vércipőben bicegő vak sereg;
<br>A végkimerültségtől ittasan
<br>Nem hallottuk, ha akna süvített.
 
<br>Gáz! Gáz! Gyorsan! – Mindenki fejveszetten
<br>Kapkodja föl a maszkot, épp időre;
<br>De egyvalaki még üvöltve fetreng,
<br>Mint aki tűzbe hullt vagy mészgödörbe…
<br>Félhomályos volt és zöld az üveg –
<br>Akárha zöld tengerben fuldokolna.
 
<br>Álmaimban jelenik újra meg,
<br>Glugyog, mint az eltömődött csatorna.
 
<br>Követnéd csak te álmodban a kordét,
<br>Amire feldobtuk, míg dúlt a harc,
<br>Látnád te, ahogy egy szemet kifordít
<br>A vonagló, szétesett ördögarc;
<br>Hallanád, ahogy minden zökkenőre
<br>Kibukik száján egy vérbuborék,
<br>Mint a fölkérődzött falat fűzöldje,
<br>Mint fekélyes nyelven a lepedék,
<br>Barátom, nem szavalnád te sem ezt
<br>A diadalra sóvár, régimódi
<br>Hazugságot: ''Dulce et Decorum est''
<br>''Pro patria mori.''| [[Wilfred Owen]]: [[Dulce et Decorum est]] <br> (1917, [[Imreh András]] fordítása)}}</center>