„Apollo holdjáró” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Robot: Apollo_15_lunar_rover_EVA2.ogg cseréje a következőre: Apollo_15_lunar_rover_EVA2.ogv (CommonsDelinker |
|||
6. sor:
A [[NASA]] az [[Apollo–14]] sikeres visszatérése után a tudományos program kibővítése mellett döntött. A hajtóművek teljesítményét megemelték, ezáltal a pályára, illetve a Holdra juttatható tömeg is megnőtt. Lehetőség adódott új műszerek és eszközök, többek között egy holdautó szállítására. A jármű tervezésével az [[1956]]-ban az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokba]] menekült [[Pavlics Ferenc]]et bízták meg.
Pavlics kezdetben [[Detroit (Michigan)|Detroit]]ban dolgozott a [[General Motors]] (GM) alkalmazottjaként. Itt kezdődött el amerikai mérnöki pályafutása. Eleinte nagy mozgékonyságú terepjáró járműveket fejlesztett a US Army Tank Automotive Command számára, miközben a [[Michigani Egyetem]]en posztgraduális tanulmányokat folytatott. [[1961]]-ben a GM Santa Barbara-i kutatóintézetébe helyezték át, ahol vezető mérnökként vett részt a [[bolygó]]k felszínén közlekedő távirányítású és ember vezette terepjárók tervezésével, fejlesztésével kapcsolatos kutatómunkákban. Később a [[NASA]] Jet Propulsion Laboratory és a [[Boeing]] Aerospace Corporation megbízására a GM szerződéses munkáinak keretében a holdbázisú terepjáró kifejlesztését irányította. [[1969]]-ben a holdjármű ''(Lunar Roving Vehicle)'' tervezéséének és kivitelezéséének felelősévé nevezték ki. A munka 17 hónapig tartott. A holdautó lett a világ első [[Föld]]ön kívül használt négykerekű közlekedési eszköze.
Az autó sikeresen működött, köszönhetően a Pavlics által tervezett különleges kerekeknek, amelyeknek az égitest egyenetlen, poros és köves talaján is biztosítaniuk kellett a rugalmasságot és a manőverezőképességet. A légmentes környezetben és a nagy hőmérséklet-ingadozásban (−150 [[Celsius-fok|°C]]-tól +120 °C-ig) a földi gumitömlők használhatatlanok, ezért a kerekek abroncsát kellően rugalmas fémspirálból készítették. Az első példány [[1971]]-ben érkezett a Holdra az [[Apollo–15]]-tel, ezt [[1972]]-ben újabb kettő követte az [[Apollo–16]] és [[Apollo–17|17]] rakományaként. A három autó ma a Hold három különböző pontján parkol.
| |||