„Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin” változatai közötti eltérés

(→‎Élete: korr)
1970-ben [[François Mauriac]] javaslatára megkapta az [[irodalmi Nobel-díj]]at, de nem utazott el a díjátadásra attól tartva, hogy nem térhet vissza hazájába.
 
Az [[1973]]-ban írt ''[[A GULAG szigetvilág]]'' című regénye miatt a [[Legfelsőbb Tanács (Szovjetunió)|Legfelsőbb Tanács]] megfosztotta szovjet állampolgárságától és kiutasította az országból. A GULAG szigetvilág című művét a szocializmus és kommunizmus elleni [[Röpirat|pamfletnek]] nyilvánították a szocializmus és kommunizmus ellen. Az Írószövetség által kiadott nyilatkozat értelmében minden, a szovjet blokkhoz tartozó országban a Nobel-díj átadását szovjet-ellenes politikai megnyilvánulásnak kellett minősíteni, az írót kapitalista, imperialista pártinak, valamint fasisztának, sovinisztának és népellenesnek mondták ki.
 
[[Fájl:Vladimir Putin with Aleksandr Solzhenitsyn-1.jpg|bélyegkép|bal|260px|[[Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin|Vlagyimir Putyin]] köszönti az idős írót]]
[[1973]]-tól [[1994]]-ig élt az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]], a [[kanada]]i határhoz közeli [[Vermont]] államban, egy Cavendish nevű városka mellett, egy erdei házban. Később a ''„vermonti remete”'' nevet kapta, mivel nem nagyon kommunikált a külvilággal, ennek egyik oka elmondása szerint, hogy nem érintette meg a legkevésbé sem az amerikai anyagias világ. [[1990]]-ben kapta vissza állampolgárságát, [[1994]]-ben tért vissza [[Oroszország]]ba. Abban a hitben ment haza, hogy részt vehet az orosz szellemi élet felrázásában. Végigutazta a kontinensnyi méretű országot és beszédeket mondott a Dumában, de beszédeire nem nagyon figyeltek fel, sőt rendkívül komolytalannak és naivnak tartották a képviselők.
 
Otthonában2008-ban otthonában szívelégtelenség következtében halt meg, alig több mint négy hónappal kilencvenedik születésnapja előtt. [[augusztus 5.|Augusztus 5-én]] ravatalozták fel, temetése pedig [[augusztus 6.|augusztus 6-án]] volt. A moszkvai Doni Kolostorban tartották a gyászszertartást, amelyen mintegy ezer ember vett részt.
 
== Főbb művei ==
=== Regény, kisregény ===
* 1962. ''Один день Ивана Денисовича''. '''''Ivan Gyenyiszovics egy napja''''' (1963, 1989, 1996) [http://mek.oszk.hu/01400/01480/]
* 1968. ''В круге первом''. '''''A pokol tornáca''''' (1990)
* 1968. ''Раковый корпус''. '''''Rákosztály''''' (1990)