„Valkótard” változatai közötti eltérés

A középkori Tardot [[1321]]-ben említik először <ref>Néhány forrás szerint már 1269-ben.</ref> [[I. Károly magyar király]] oklevelében, melyben megerősíti a báni káptalan [[1308]]-ban kelt oklevelét, amelybenamely szerint a káptalan átadja Thordi Kozma fia Miklósnak veje, Voszyghi Domokos javára tett adományát.<ref>[https://archives.hungaricana.hu/en/charters/19586/?list=eyJxdWVyeSI6ICIxNzI2In0 Diplomatikia levéltár 1726.]</ref> Ekkor említik Szent Péter tiszteletére szentelt templomát is. A település plébániája ''„Thord”'', illetve ''„Tord”'' alakban szerepel az [[1332]] és [[1335]] között kelt [[pápai tizedjegyzék]]ben is. [[1359]]-ben ''„Tard”'', [[1457]]-ben ''„Thard”'', [[1458]]-ban ''„Tardh”'' változatokban említik a korabeli oklevelek. A tardi és asszonyfalvi Ostfi család birtoka volt.<ref> Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.</ref> A település [[1526]]-ban Valkóvár eleste után került török kézre és több, mint 150 évi török uralom után [[1687]]-ben szabadult fel.

Mivel a [[16. század]] közepén Tardon nem volt plébános, a református prédikátorok, élükön Sztáray Mihállyal, meggyőzték a jobbágyokat, hogy hagyják el a katolikus egyházat. A törököket nem zavarta az ilyen hittérítés, mivel egyébként is gyűlölték a pápát, aki rábeszélte az európai uralkodókat, hogy háborúba lépjenek az [[Oszmán Birodalom]] ellen. Tardon alapítottak egy református egyházközséget, amely a Vuka folyó alsó folyásának mentén a református egyház központja lett. A [[kálvinizmus]]t minden Tard környékenkörnyékén lévő magyarságmagyar, de számos horvát is átvette. [[1551]]-ben kálvinista [[zsinat]]ot tartottak a településen. A [[17. század]] elején Tardon már mintegy 200 ház állt 1500 lakossal.

A törököket Vukovárról és a szomszédos falvakból 1687-ben űzték ki. Ekkor Tardon még körülbelül 60 ház állt. A törökök 1690-ben visszatértek, de 1691-ben újra kiűzték őket. A felszabadító háború sok szenvedést hozott az itteni lakosságra. Miután a törökök végül elhagyták Szlavóniát, Vukovár, Eszék és Valpó környékén sok református tért vissza a katolikus hitre, de míg a magyarok többnyire reformátusok maradtak, addig majdnem minden horvát elhagyta a kálvinizmust. Így a kálvinista plébániák eltűntek a horvát falvakban, Szlavóniában és a Szerémségben is. A tardi református egyházközséget sem tudták megtartani, így a falu kálvinistái a kórógyi magyar egyházközséghez tartoztak. Tard katolikus lakosai évről évre többen lettek. Eredetileg a vukovárvukovári ferences plébániához tartoztak, de [[1737]]-ben már önálló katolikus plébániát alapítottak és [[1738]]-ban felépítették a Szentháromság plébániatemplomot is. A plébánia alá tartoztak a szomszédos Ant falu katolikus hívei is.

A török kiűzése után Tard előbb kamarai birtok, majd a vukovári uradalom része lett. Rövid ideig a Kuffstein, majd 1736-tól az Eltz család volt a birtokosa. [[Magyarország első katonai felmérése|Az első katonai felmérés térképén]] ''„Tordincze”'' néven található. Lipszky János [[1808]]-ban Budán kiadott repertóriumában ''„Tordincze”'' néven szerepel. <ref name="Lipszky"> [https://archive.org/details/agv6489.0001.001.umich.edu Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...688. o.]</ref> Nagy Lajos [[1829]]-ben kiadott művében ''„Tordincze”'' néven 150 házzal, 584 katolikus és 688 református vallású lakossal találjuk. <ref>[https://archive.org/details/bub_gb_MrgAAAAAcAAJ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 36. o.] </ref>

Tard lakói megszenvedték a horvátországi háború szerb agresszióját is. A falut 1991. szeptember 6-án érte az első támadás, de ezt még visszaverték a horvát védők. A védők akkor kerültek nehéz helyzetbe, amikor a szerbek a szomszédos Ant falut elfoglalták. 1991. október 25-én megindult a nagyobb támadás a falu ellen. A szerbek több irányból támadtak és súlyos veszteségeket szenvedtek. A háború utáni adatok 180-200180–200 jugoszláv katonáról, hat harckocsiról és három szállító járműről beszélnek. A kudarctól csalódott szerbek a támadás után úgy döntöttek, hogy meggyilkolják az Antban addig fogva tartott horvátokat. A horvát erők ezután a tankok elleni fegyverek hiánya miatt visszavonultak, de még két napig tartották a települést. Ezután háborús bűncselekmények sorozata következett. Az agresszorok ekkor 22 huszonkét polgárt gyilkoltak meg, a lakosság egy részét pedig a szerbiai Begejce táborába hurcolták. Később a plébániatemplom előtt megtalálták a tömegsírt, benne 208 meggyilkolt polgári személlyel, akiket állat módjára temetés nélkül dobtak a gödörbe. A plébánia szomszédos falvaiban szintén tömegsírok voltak. A településnek 2011-ben 739, a községnek összesen 2032 lakosa volt.

*A falutól 3 km-re keletre a Vuka bal partján egy 50-szer 50 méteres nagyságú dombszerű kiemelkedés látható. Ennek középső részén máig fennmaradtak egy 5 méteres szélességű földsánc maradványai. A helyekhelyet a szakemberek a középkori Léva várával azonosítják, melyet 1309 és 1525 között „Lewe, Lewe, Leue” formában említenek a korabeli dokumentumok. A 15. század második felében Léva vára mellett kereskedő-kézműves település állt, mely nemcsak plébánia székhelye, hanem 15 faluból álló uradalom központja is volt. A hely régészeti feltárása még nem történt meg.