„Járomnaszentmiklós” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a elhelyzésére javítva elhelyezésére
apró
45. sor:
 
== Története ==
Az itt talált régészeti leletek tanúsága szerint a község területe már az [[őskor]]ban is lakott volt. A falu keleti részén Borincin egy elhagyott téglagyári anyagbánya területét alakították át futballpályává. Ennek munkálatai során 1958 februárjában a munkások mellékletekkel ellátott csontvázas sírokat találtak. A vizsgálat megállapításai szerint valószínűleg soros szláv temetőre bukkantak. Találtak öt kerámia edénytkerámiaedényt hullámos és horizontális vonaldíszítéssel, egy vaskést, valamint két őskori hulladékgödröt, mely tele volt cseréptöredékkel és vakolatként használt habarcs törmelékével. Mára az ásatás területét benőtték a bokrok, ezért abból semmi sem látható.
 
A középkori Járomnaszentmiklóst [[1324]]-ben ''„Jarumpna”'' néven említik először abban az április 27-én kelt oklevélben, melyben [[I. Károly magyar király]] a hűtlenségbe esett Gut-Keled nemzetségbeli Lothardfi Dénes fiának Jarumpna nevű Valkó vármegyei birtokát Gergely fiának Miklósnak adományozza. <ref> [https://library.hungaricana.hu/hu/view/KozMagyOkmanytarak_anjou_02/?pg=136&layout=s Anjoukori okmánytár II. 130.]</ref> Ekkor említik Szent Miklós tiszteletére szentelt kőtemplomát is. [[1455]]-ben ''„Jaronnazenthmiklos”'' alakban találjuk Kórógyi János macsói bánnak Garai László nádorhoz írt jelentésében. <ref>[https://archives.hungaricana.hu/en/charters/169144/?list=eyJxdWVyeSI6ICIzMzgwNiJ9 Diplomatikai levéltár 33806.]</ref> [[1484]]-ben és [[1488]]-ban ''„Jaromna”'' alakban említik a korabeli oklevelek. <ref> Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.</ref> Nevét általában a [[járom]] főnévből származtatják, mivel a Bosut és Vuka (Valkó) közti enyhe magaslat, ahol a régi falu feküdt, járom formájában emelkedik ki a környező sík tájból. A középkori Járomna ugyanis nem a mai helyén, hanem a ''„Staro Crkvište”'' nevű határrészén feküdt. Itt állt Szent Miklós püspöknek szentelt temploma is, melyet az [[1332]] és [[1335]] között kelt [[pápai tizedjegyzék]] is említ. A település [[1536]] körül került török kézre és 150 évi török uralom után [[1687]]-ben szabadult fel. A török uralom idején templomát nem említik, így valószínűleg már a török megszállás kezdetén elpusztult. Helyét azonban a nép megjegyezte és ma is Staro Crkvištének, azaz Ó Templomhelynek nevezi.
 
A falu mai horvát névalakja a ''„Jarmina”'' [[1702]]-ben tűnik fel először. Kezdetben boszniai szerbekkel telepítették be, ez azonban nem bizonyult sikeresnek, mert [[1770]] körül már nem éltek szerbek a faluban. Közben [[Lika|Likából]], [[Modrus]] és [[Brinje]] környékéről érkezett katolikus horvátokkal telepítették be, akik mintegy 30 házban laktak. Később a horvátok mellé csehek és szlovákok érkeztek. Akkoriban Jarmina már a nagyobb falvak közé számított, egyházilag pedig Ivánkaszentgyörgy filiája volt. 1770 körül a falu új birtokosai a horvát, cseh és szlovák népesség helyére németeket hívtak ide. A maradék nem német lakosság is fokozatosan elnémetesedett. Amikor [[1805]]-ben megalapították a helyi katolikus plébániát, a falu már tiszta német lakosságú volt. Első plébánosa egy svájci szalézi szerzetes Sebastijan Rueschegg lett. [[1847]]-ben felépítették a Szent Vendel plébániatemplomot, melyet Ivan Lauš vinkovcei plébános szentelt fel 1847. október 20-án.
 
[[Magyarország első katonai felmérése|Az első katonai felmérés térképén]] ''„Jarmina”'' néven található. Lipszky János [[1808]]-ban Budán kiadott repertóriumában ''„Jarmina”'' néven szerepel.<ref name="Lipszky">[https://archive.org/details/agv6489.0001.001.umich.edu Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...272. o.]</ref> Nagy Lajos [[1829]]-ben kiadott művében ''„Jarmina”'' néven 127 házzal, 724 katolikus vallású lakossal találjuk.<ref>[https://archive.org/details/bub_gb_MrgAAAAAcAAJ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 35. o.] </ref>
 
[[1878]]-ban megépült a Bród - Vinkovce - DályaBród–Vinkovce–Dálya vasútvonal, mely a postai szolgáltatáshoz hasonlóan az első világháború végéig magyar állami tulajdonban volt. A településnek 1857-ben 783, 1910-ben 1192 lakosa volt. [[Szerém vármegye]] Vukovári járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 98%-a német anyanyelvű volt. A település az [[első világháború]] után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) [[Jugoszlávia]] része lett. A [[második világháború]] végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradtakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították, minden vagyonuktól megfosztották és munkatáborba zárták. Az életben maradtakat később Németországba és Ausztriába telepítették ki. [[1946]]-ban az ország más részeiről, főként a horvát Zagorjéből szállítottak ide elszegényedett horvát családokat, akik megkapták az elűzött németek házait. 1991-ben lakosságának 94%-a horvát nemzetiségű volt. [[1991]]-től a független Horvátország része.
 
A horvátországi háború során az első szerb gránátok 1991. augusztus 17-én Gaboš irányából csapódtak be a településen. Attól fogva a környező szerb falvakból számtalanszor támadták a falut ágyúból, tankokból, aknavetőkből kilőtt gránátokkal. A legvonzóbb cél a templom volt, melyet október 3-án ért az első találat, amikor a torony és a tetőzet is súlyosan megsérült. A következő napon egy kazettás bomba három személyt ölt meg, míg 12-en megsebesültek. Novemberben 21-szer, decemberben 17-szer támadták a szerbek a települést. 1992. május 2-án egy tankból kilőtt gránát lerombolta a templomtornyot, majd a további támadások során beomlott a tetőzet is megsemmisítve a teljes berendezést. Az olasz Caritas adományai révén a háború után a sérült házakat felújították, vízművet és víztornyot építettek. Aztán közösségi házat építettek a helyi tűzoltók, önkormányzati hivatalok és egyéb intézmények elhelyezésére. Felépült az orvosi rendelő, a gyógyszertár, az iskolát pedig új bútorokkal látták el. Utoljára a lerombolt templom újjáépítése maradt, melynek 1994 szeptemberében fejeződött be az újjáépítése. Az olasz Caritas nagylelkű adományaival Jarmina volt az első hely Horvátországban, amelyet a háború után teljesen újjáépítettek. A településnek 2011-ben 2458 lakosa volt.
72. sor:
 
== Nevezetességei ==
Szent Vendel tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát 1847-ben építették a korábbi, kisebb templom helyén, melyet az új templom építése előtt lebontottak. Az új templomot Ivan Lauš vinkovcei plébános szentelte fel 1847. október 20-án. 1992. májusában a szerbek lerombolták. Újjáépítése 1994. szeptemberében fejeződött be. Az újjáépített templomot 1994. október 20-án Szent Vendel ünnepén szentelte fel Franjo Kuharić bíboros, zágrábi érsek.
 
== Kultúra ==
78. sor:
 
== Oktatás ==
A település első iskolája [[1790]]-ben nyílt meg. A templom melletti első iskolaépületet 1962-ben bontották le a rossz állapota miatt. Ugyanebben az évben előregyártott elemekből új iskolaépületet építettek, amelyet súlyosan megrongáltak az 1991-19921991–1992-es háború alatt. Az ellenség Karadžićevo, Gaboš és Ostrov irányából kilőtt gránátokkal elpusztította az iskolát, a templomot és az egész falut. 1993-ban felépült az új iskola, melyet 1993. szeptember 20-án nyitottak meg. Az olasz Caritas új bútorokkal rendezte be az iskolát. Abban az 1993/1994-es tanévben az iskolába 330 tanuló járt. Ma a településen a „Matija Gubec” általános iskola működik. A középiskolások Vinkovcéra, Vukovárra, Eszékre és Diakovárra járnak iskolába.
 
== Sport ==