Wikipédia

„Jan Długosz” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
→‎Élete: magyar burza
kékítések
19. sor:
 
== Élete ==
Długosz – avagy „művésznevén” Longinus – 1415-ben született a lengyelországi Brzeżnicán középnemesi család sarjaként. Igen fiatalon, már 1428-ban beiratkozott a [[Jagelló Egyetem|krakkói egyetemegyetemre]]re, melyet 1431-ben el is végzett, s rögtön [[Zbigniew Oleśnicki]] krakkói püspök szolgálatába állt püspöki jegyzőként. Pályája igen gyorsan ívelt felfelé, ugyanis 1434-ben már megkapta a klobuczki plébánia javadalmait, majd két évvel később, huszonegy évesen krakkói kanonoki stallumot kapott a püspöktől, de csak 1440-ben szentelték pappá.
 
Długosz a kezdetektől élvezte Oleśnicki bizalmát, s pappá szentelése évében (1440) elkísérte a püspököt és a lengyelt királyt, [[I. Ulászló magyar király|Ulászlót]] [[Székesfehérvár]]ra, annak magyar királlyá koronázására. Długosz ekkor leírta a koronázóvárost, mely leírások fontos forrásként szolgálnak a [[A magyar királyok koronázása|koronázási szertartás]] menetéről és az akkori királyi városról egyaránt. Tőle tudjuk azt is, hogy [[Géza magyar fejedelem|Géza fejedelem]] nyughelye a székesfehérvári Szent Péter és Szent Pál-templom volt.
31. sor:
Annales írói tevékenysége, s egyéb irodalmi alkotásai már túlmutatnak a sematikus középkori egyházi történetíráson, bár még első műveit szintén az egyház szolgálatba állította. Kedveli és beilleszti művébe a humanista leveleket, nem veti meg a szóbeli beszámolókat, sőt, mint Livius, gyakran kritikával illeti azokat. Személytelen vagy passzív mondataival az objektivitás látszatát akarja kelteni, de tollát politikai érdekek szolgálatába állítja. A hazaszeretet, s még inkább a [[Jagelló-ház]] iránti elkötelezettsége nagyban befolyásolja történeti művének kicsengését.
 
Nála nem kitalált családfa, s római leszármazás erősíti az uralkodóházat, mint később [[Antonio Bonfini|Bonfininél]], hanem az események más, szebb színezetű köntösben való tárgyalása. Długosz, bár életrajza szerint itáliai tartózkodása során inkább a közkézen forgó történeti műveket gyűjtötte ([[Titus Livius|Livius]]t, [[Caius Sallustius Crispus|Sallustius]]t és [[Lucius Annaeus Florus|Florust]]t mindenképp – nem kizárt [[Plutarkhosz]] [[III. Alexandrosz makedón király |Nagy Sándor]] és [[Caius Iulius Caesar|Caesar]] életrajzfordításának ismerete sem), ismerte a latin irodalom más, kötött ritmikájú alkotásait, s szerzőit, hogy csak a legismertebbeket említsem: [[Quintus Horatius Flaccus|Horatiust]], [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]]t, [[Publius Ovidius Naso|Ovidius]]t, vagy a prózai [[Marcus Tullius Cicero|Cicerót]]. Długosz monumentális alkotása mindenképp előképe annak a Krakkóban és ezzel párhuzamosan Magyarországon kialakuló [[humanizmus]]nak, mely a [[15. század]] végén, illetve a [[16. század]] első felében teljesedett ki Közép-Európában.
 
== Az ''Annales Regni Poloniae'' keletkezése és felépítése ==
37. sor:
Nemcsak a legjelentősebb, de legmonumentálisabb alkotása is Długosznak az ''Annales Regni Poloniae''. Műve megírására Oleśnicki sarkallta az akkor még fiatal kanonokot, mivel látta képességeit és tudását. A bíboros mellett kiváló lehetősége is volt erre, mivel állandó bejárása volt a levéltárba, és állandóan bővítette tudásanyagát is. Itáliai tartózkodása során megismerkedett a klasszikus római történetírókkal, s ami beszerezhető volt, azt magával is hozta. A német lovagrenddel való kapcsolatából több porosz krónika került kezébe, s amellett, hogy latinra fordíttatta ezeket, megtanult [[Német nyelv|németül]] is. Az Annales írásához azonban csak a bíboros halála után 1455-ben fogott hozzá. A mű első változata 1458 és 1461 között készülhetett el, de élete végéig bővítette, csiszolgatta azt. Alkotását a már elhunyt Oleśnickinek ajánlotta.
 
A történeti munka 12 könyvre oszlik, melyek valamilyen jelentős eseménnyel kezdődnek és zárulnak. A szerző ezek mellett egy bevezetőt és egy zárófejezetet is illesztett művéhez, hogy így kövesse a mintául szolgáló [[Titus Livius]]t. A bevezetőben tárgyalja műve megírásának tényezőit, forráskezelésére vonatkozó tudnivalóit.
 
A könyveket Lengyelország úgynevezett ''chorographiá''ja, azaz földrajzi leírása előzi meg, így egyesek az első lengyel földrajztudósnak is nevezik Długoszt. Ezután kezdődik az első könyv, mely a pogány kor történetét tárgyalja. A második könyv (965–1038) a kereszténység felvételével kezdődik és a pogányságot követők száműzetését tárgyalja. A harmadik könyv (1039–1081) [[I. Kázmér lengyel fejedelem|Kázmér]] visszatérésétől [[II. Boleszláv lengyel király|II. Boleszláv király]] halálig veszi sorra az eseményeket. A negyedik könyvben (1082–1139) a történet egészen [[III. Boleszláv lengyel fejedelem|III. Boleszláv]]ig jut el. Az ötödik könyv (1140–1173) [[IV. Boleszláv lengyel fejedelem|IV. Boleszláv]] haláláig vezet. A hatodik könyv (1174–1240) [[III. Mieszko lengyel fejedelem|III. Mieszko]] uralkodásától egészen a [[tatárjárás]]ig tart. A hetedik könyv (1241-1295) a tatárjárással kezdődik és [[IV. Henrik lengyel fejedelem|IV. Henrik]] haláláig jut el. A nyolcadikban (1295–1299) koronázzák királlyá [[II. Przemysł lengyel fejedelemkirály|II. Przemysł]] nagy-lengyel fejedelmet – ez egyébként az Annales legrövidebb könyve. A kilencedik könyvben (1300–1370) a Łokietek-dinasztia uralmát tárgyalja [[III. Kázmér lengyel király|III. Nagy Kázmér]] haláláig. A tizedikben (1370–1409) sorra veszi azokat a tényezőket, melyek a Német Lovagrenddel történő nagy háborút megelőzik, s melyek a [[grünwaldi csata|grünwaldi csatához]] vezetnek. A tizenegyedik könyvben tárgyalja a csata eseményeit (1410), s ez a könyv egészen [[II. Ulászló lengyel király|Jagelló Ulászló]] haláláig, s az ifjú III. Ulászló trónra léptéig tart (1434). Az utolsó, tizenkettedik könyv pedig az 1434 és 1480 közt lezajlott eseményeket foglalja magába (Ulászló magyarországi királysága; [[várnai csata]]; a tizenhárom éves háború a Német Lovagrenddel).
 
Długosz a lengyel őstörténettől kezdve saját koráig írta meg nemcsak országa, hanem egész Közép- és Kelet-Európa történetét. A könyvek – mint a cím is mutatja – annalisztikus rendben, azaz évekre lebontva tárgyalják az eseményeket, így minél közelebb ér szerzőnk saját korához, annál kevesebb évet tárgyal egy könyvben. A legrészletesebben az 1410-es évvel foglalkozik, amelyben pártfogója, az akkor még „pályakezdő” Oleśnicki szerepét emeli ki (tudniillik ő volt az, aki Ulászló királyt megmentette egy felé tartó német dárdától). Ám nem csak kiadta összegyűjtött forrásait, hanem az eseményekhez történeti magyarázatot is fűzött.
57. sor:
 
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Középkor||Lengyelország|-}}
{{DEFAULTSORT:Dlugosz Jan}}
[[Kategória:Lengyel történetírók]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Jan_Długosz”