„VI. Eduárd angol király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Uralkodása: Link. |
|||
50. sor:
VIII. Henrik tizenhat főből álló tanácsot nevezett meg, akik fia 18. születésnapjáig régenstanácsként irányították volna az országot, tizenkét főtanácsadóval. Ezek a tanácsadók a rendelkezésre álló adatok szerint úgy kerültek pozícióba, hogy a király bizalmába férkőzve meggyőzték őt, pusztán anyagi vagy vallási megfontolásból. Henrik uralkodásának végén a Titkos Tanácsban megszaporodtak a reformnézeteket vallók. Stephen Gardiner püspököt kiutasították az udvarból, Thomas Howardot, Norfolk hercegét felségárulás vádjával megfosztották minden vagyonától, és a Towerbe záratták. Függetlenül attól, hogy ezeknek mennyi köze volt vallási kérdésekhez, az bizonyos, hogy a legjobban Edward Seymour járt mindezzel, ugyanis magas tisztségei mellé hatalmas földbirtokokat és vagyont is felhalmozott. Megválasztatta magát régensnek annak ellenére, hogy Henrik végakarata nem tartalmazott kifejezett utalást régens személyére. Mégis, a régenstanács valamennyi tagja egyhangúan átadta hatalmát neki. Seymour pozícióját erősíthette az is, hogy katonai téren sikert sikerre halmozott. Gyakorlatilag rendeleti úton kormányzott már 1547-től, joga volt ahhoz, hogy embereket nevezzen ki vagy mentsen fel a Titkos Tanácsból, habár ez utóbbi szerv a rendeleti kormányzás miatt gyakorlatilag csak formális jóváhagyási funkcióval működött.
Legfőbb vetélytársa épp testvére, [[Thomas Seymour]] lett. Nagyobb hatalmat és beleszólást szeretett volna az államügyekbe, még annak ellenére is, hogy bátyja megpróbálta lekenyerezni bárói címmel és az Admiralitás magas pozíciójába való kinevezéssel, valamint a Titkos Tanács tagjává választással. Elkezdett Eduárdnak pénzt küldeni, azt állítva, hogy bátyja igen fukarul méri számára a juttatást, és ő ezt kiegészíti. Arra bátorította, hogy két éven belül szabaduljon meg tőle és uralkodjon egyedül. Eduárd azonban nem fogadta meg a tanácsait. Thomas Seymour nem sokkal később elvette feleségül a király özvegyét, Catherine
Időközben a skótokkal vívott háború is fordulóponthoz érkezett. A franciákkal való szövetség eredményeként Máriát Párizsba menekítették, és eljegyezték [[II. Henrik francia király|II. Henrik francia királlyal]]. Mikor a francia seregek
1549 tavaszán gazdasági és vallási okokból lázadások törtek ki Anglia-szerte. [[Devon (megye)|Devonban]], [[Cornwall
Seymour uralmával szemben Dudley-é, aki ekkor már [[Northumberland]] hercege is volt, a történészek szemében sokféle értékelésű volt. Korábban úgy tartották, hogy Dudley csak egy hatalomvágyó nemes volt, aki a pénzért és a hatalomért tört magasra. A legújabb kutatások már elismerik, amit a gazdaságért és a közigazgatásért tett, valamint azt is, hogy helyreállította a Titkos Tanács hatalmát. Az ő riválisa egyértelműen Thomas Wriothesley volt, aki köré egy olyan kör szerveződött, akik vallási kérdésekben konzervatívabb nézeteket vallottak.
| |||