„Carl Orff” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 188.127.156.226 (vita) szerkesztéséről Turokaci szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
10. sor:
| születési hely =[[München]]
| halál dátuma =[[1982]]. [[március 29.]] {{életkor-holt|1895|07|10|1982|03|29}}
| halál helye =
| aktív =
| együttes =
| hangszer =
| műfajok =
| kiadók =
| honlap = www.orff.de
}}
'''Carl Orff''' ([[München]], [[1895]]. [[július 10.]] –
[[Fájl:Holzmeister-Orff-klein.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Carl Orff [[1956]]-ban, Lieselotte Holzmeisternek, a Fidula Zenekiadó alapítójának társaságában]]▼
▲'''Carl Orff''' ([[München]], [[1895]]. [[július 10.]] – [[München]], [[1982]]. [[március 29.]]) német [[zeneszerző]], zenetanár. A [[20. század]]i zene – és benne az akkori ''német'' muzsika – egyik leghíresebb és legérdekesebb alakja. Műveit világszerte ma is a legnagyobb sikerrel játsszák. Ezt a hírnevet nemcsak [[opera (színmű)|operák]] és más [[vokális]] alkotások révén szerezte, hanem pedagógiai munkásságával is.
==
Münchenben született 1895. július 10-én. Tanulmányait a századforduló egyik neves német zeneszerzőjénél, [[Heinrich Kaminski]]nál végezte, és zenei pályája mindjárt az oktatás frontján indult el. Egy balettiskolának volt a zenetanára. Ez a pályakezdés, a zenetanítás alapelemeivel, valamint a tánccal való foglalkozás úgyszólván egész munkásságára rányomta bélyegét. Pedagógiai műve, a világszerte alkalmazott ''„Orff-Schulwerk”'' elsősorban a ritmikus képzésre fektet súlyt – nemegyszer a tánccal, illetve mozgásművészettel összekapcsolva –, de egyaránt gondja van az énekes és hangszeres képzésre is. [[Salzburg]]ban iskolát is alapított: ''Orff-schule''. Orff szerint a zene és a tánc egységet alkot: [[München]]ben létrehozta a [[Zene- és Mozgásművészeti Intézet]]et.
== Munkássága ==
Orff zeneszerzői életműve szinte teljes kizárólagossággal színpadi alkotásokból áll. Orff témáinak nagy részét a mitológiákból, a mesékből, és a középkori mondákból vette. Első nagy színpadi sikerét 1937-ben, [[Frankfurt am Main|Frankfurt]]ban aratta, az akkor színpadi változatban előadott [[Carmina Burana (zenemű)|Carmina Buranával]]. Ezt követték további művei, ezúttal már kifejezett operák: ''[[A hold]]'', ''[[Az okos lány (opera)|Az okos lány]]'', a ''[[Bernauerin]]'', majd a ''Carmina Burana'' párdarabjai: a ''[[Catulli Carmina]]'' és a ''[[Trionfo d'Afrodite]]''. Az utóbbi évtizedekben Orff egyre inkább a görög–római kor alkotásai felé fordult: megzenésítette az ''[[Antigoné]]''-témát, az ''[[Oidipusz]]''t.
▲[[Fájl:Holzmeister-Orff-klein.jpg|bélyegkép|
Orff zenéjének fogadtatására elég gyakran jellemző az a sajnálatos tény, hogy félreértik. Ez a zene ugyanis annyira komplex, annyira – túlmenően a wagneri értelmezésen – „összművészeti alkotás”, hogy nem lehet kizárólagosan zenei szempontok szerint értékelni. A zeneszerzőnek magának nem is volt soha célkitűzése – talán az egy ''Carmina Burana'' kivételével –, hogy csak zenét szerezzen. Mintegy színpadi rendezőként ő maga „komponálja meg” a muzsika mellett a vizuális elemeket: az akciót, esetleg a díszleteket, és gyakran a szöveget is ő írja. Ezekben a művekben tehát a zene csak egyike a művet alkotó elemeknek, méghozzá nem is mindig a legfontosabb elem. Valószínűleg ez a célkitűzés hozta magával, hogy Orff a szándékos archaizálás, sőt, nemegyszer a tudatos primitívség és trivialitás módszerét választotta. Minthogy színpadának lényege a mozgás, muzsikájának éltető eleme a ritmus. Orff-zene hallatán az az érzésünk, hogy a dallam és a harmónia, a forma és a hangszerelés a ritmusból születik. A ritmuson kívül csak a melódiára fektet súlyt, ezek – a korai művekben – szélesen íveltek, néha a gregorián hangvételét alkalmazzák, néha pattogóan táncos lejtésűek. A harmóniavilág a lehető legegyszerűbb. A hangszerelés a modern nagyzenekar szinte minden eszközét felhasználja, nem utolsósorban – a ritmikus fogantatás következménye ez is – az igen nagy méretű ütőhangszer-csoportot. Életének utolsó évtizedében Orff stílusa még szikárabbá vált, már szinte a mondókák és a legegyszerűbb gregorián formulák tömörségéig jutott el.
72. sor:
== Irodalom ==
* Alberto Fassone: ''Carl Orff''. In: ''Grove Music Online'' ed. L. Macy (
* Lilo Gersdorf: ''Carl Orff''.
* Michael H. Kater: ''Carl Orff im Dritten Reich''. In: ''Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte'' 43, 1 (
* Michael H. Kater: ''Komponisten im Nationalsozialismus: acht Porträts''. Parthas, [[Berlin]], 2004, {{ISBN|3-936324-12-3}}
* Andras Liess: ''Carl Orff. Idee und Werk.'' Neubearbeitete Auflage. Goldmann, München, 1980, {{ISBN|3-442-33038-6}}
* Hans Maier: ''Carl Orff in seiner Zeit''.
* Godela Orff: ''Mein Vater und ich''. Piper, München, 1995, {{ISBN|3-492-18332-8}}
== További információk ==
* {{PORT.hu-person|131779|Carl Orff
* [[IMDBname:0649758|Carl Orff]] az [[Internet Movie Database]] oldalain
* {{cite web
|