„Szenzoros integrációs zavar” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Kezelése: innen másolva: https://www.csaladinet.hu/hirek/gyerekneveles/gyerekek_fejlodese/25111/egy_gyakori_megis_szinte_ismeretlen_rendellenesseg_a_szenzoros_integracios_zavar
Átírás, hogy maradjon a cikkből valami
1. sor:
{{SN}}
{{SN|dátum=2020 januárjából}}
 
'''Szenzoros integrációs zavar'''nak nevezzük (Sensory Processing Disorder, SPD) azt a tünetegyüttest, amikor az érintett nem képes megfelelően feldolgozni a környezetéből vagy akár a saját szervezetéből származó ingereket. A szenzoros integrációs zavart az [[1970-es évek]] elején [[Anna Jean Ayres]] amerikai gyermekpszichológus írta le először. Kutatásainak fókuszában a az agy ingerfeldolgozó funkcióját vizsgálta, és erre dolgozta ki elméletét, amely szerint bizonyos esetekben az agy nem képes megfelelően funkcionálni, és ez magatartásbeli, beilleszkedési és tanulási zavarokat okoz. Az érzékszervi integráció zavara esetén az érintett saját testéből vagy a környezetéből származó benyomások feldolgozása során gátlások lépnek fel. Ez csökkenti a teljesítményt az élet legfontosabb területein, mint például a munka, a társadalmi élet vagy a mindennapi tevékenységek. 1972-ben Anna Jean Ayres foglalkozási terapeuta az alábbiak szerint határozta meg az érzékszervi integrációt: "A neurológiai folyamat, amely szervezi a testünkből és a környezetből érzékszervi benyomásokat, és lehetővé teszi a test hatékony felhasználását a környezetben."
A '''szenzoros integrációs zavar''' - újabb elnevezése a szenzoros feldolgozás zavara (Sensory Processing Disorder, SPD) - a definíció szerint azoknál áll fenn, akik nem képesek megfelelően feldolgozni sem a környezetből, sem a saját szervezetükből származó ingereket..
 
A szenzoros integrációs zavar elméletét az [[1970-es évek]] elején dolgozta ki [[Anna Jean Ayres]] amerikai gyermekpszichológus. Elméletének lényege, hogy a szenzoros (szenzomotoros) integrációs zavar esetében '''az agy nem képes megfelelően funkcionálni''', ami különféle magatartásbeli, beilleszkedési és tanulási zavarokhoz vezethet. A. J. Ayres feltételezése - miként neve is tükrözi - elmélet, kísérleti adatok, tapasztalatok nem támasztják alá. Általánosságban beszél az "agyról", holott viszonylag pontos ismereteink vannak az érzékelés agykérgi feldolgozásáról, ezek a modern agyvizsgáló módszerekkel követhetők. Ilyen adatokat azonban Ayres munkáiban nem találunk.
 
== Kialakulása ==