„Hans von Dohnanyi” változatai közötti eltérés

õ és egyéb jav
a
(õ és egyéb jav)
[[Dohnányi Ernő]] magyar zeneszerző és Elisabeth Kunwald osztrák-zsidó zongoraművésznő fiaként, Bécsben született. Szülei válása után, [[Berlin]]ben nőtt fel. [[Dietrich Bonhoeffer|Dietrich]] és Klaus Bonhoeffer osztálytársa volt a grünewaldi gimnáziumban. 1920-tól 1924-ig jogtudományt tanult a berlini [[Humboldt Egyetem]]en. 1925-ben jogi doktorátust szerzett ''A nemzetközi bérleti szerződés, mint Csehszlovákia területbérlete a Hamburgi kikötőben a Moldva folyón'' témában.
 
Első, „teljes mértékben kielégítő” államvizsgája 1924-es abszolválása után, 1925-ben feleségül vette Christinét, Dietrich és Klaus iskolatársai húgát, Karl Bonhoeffer lányát. A házassággal a hangsúlyt az a-ra tette családnevében. Bärbel (1926), Klaus (1928), valamint Christoph (1929), három gyors egymásutánban született gyermekébõlgyermekéből kettõkettő is követte őt az ismertségben: Klaus 1981-től 1988-ig [[Hamburg]] első polgármestere volt, Christoph pedig sikeres karmester lett. Unokája, Justus filmrendező.
 
1928-ban „jó” minõsítésselminősítéssel teszi le második jogi államvizsgáját. Rövid tevékenysége után a Hamburgi Szenátusban, 1929-ben kezdődött a karrierje,. aA Birodalmi Igazságügyi Minisztériumban személyi asszisztenseként több igazságügy-miniszter mellett személyi asszisztensként dolgozott, majd az államügyész szolgálatában, 1934-tõltől pedig kormánytanácsosként. 1932-tõltől a Birodalmi Elnök, a bíró [[Erwin Bumke]] segédtisztje volt, ebben a funkcióban fellépettlépett fel, amikor a [[Porosz Királyság]] önállóönállóvá lettvált, s hadat gyűjtött a Birodalom ellen.
 
A [[Hosszú kések éjszakája|Röhm-puccs]] után von Dohnanyi kapcsolatba akerült tervezettaz merényletellenállás állítólagosköreivel. összeesküvőinek aA kormány megrendelésére, tárgyaláső éskészítette ítéleta nélkülfeljegyzést a kerülttervezett kapcsolatbamerénylet azállítólagos ellenállásösszeesküvőiről, köreihez. Ő készítette a feljegyzéstilletve a rendszerellenes bűncselekményekről, a szabályos bizonyítékok a törvényes eljárásban viszontazonban megkötötték a kezét.
 
Törvényelőkészítő fázisban Dohnanyi kiszolgálta a Náci Birodalmat: igazságügy-miniszteri minõségbenminőségben Franz Gürtnert, ezen túlmenően [[Roland Freisler]]t, valamint Fritz Graut a Büntetőjog Bizottság 37. találkozóján, ahol az első nagy ötletelésben megfogalmazódott a [[nürnbergi törvények]] koncepciója, valamint a végrehajtási rendeletek anyaga. Az ülésen bírálta, hogy a kidolgozott törvénytervezet „legfőbb célja nem a faji jogszabályok – hanem az alapvető fajvédelem garanciája”.
 
Amikor azonban a náci faji politikának egyre inkább kritikai attitűdje 1938-ban ismertté vált, a miniszter birodalmi tanácsossá nevezte ki.
1943 márciusában [[Henning von Tresckow]] puccskísérlete keretében részt vett a Hitler elleni [[merénylet]]ben: a [[Szmolenszk]]be utazó Führer gépére bombát csempészett, amely azonban csütörtököt mondott.
 
1943. április 5-én Dohnanyit letartóztatták (a vádak állítólagos deviza-bűncselekmények voltak, a Jauch & Hübener cég tranzakciói). Karl Sack hadbíró elhúzódó eljárást folytatott le vele szemben. 1944-ben Dohnanyi a [[sachsenhauseni koncentrációs táborbatábor]]ba került. Az 1944. július 20-ai merénylettel együtt a Hitler elleni újabb puccskísérlet is megbukott. Szeptember 22-én titkos feljegyzéseket találtak nála, valamint 1945. április 5-én Canaris titkos naplóját, a [[zossen]]i katonai bunkerben lévő páncélszekrényében. Ez bizonyítékul szolgált Dohnanyi, Dietrich Bonhoeffer, Ludwig Gehre, Hans Oster és Karl Sack ellen. Hitler elrendelte [[Ernst Kaltenbrunner]] és vele együtt előbbi vádlottak kivégzését. Az ügygazda a [[Reichssicherheitshauptamt]] vezetője, Walter Huppenkothen volt, aki ügyészként leutazott a sachsenhauseni koncentrációs táborba. Hatodikán mint elnök összehívott egy különleges SS-bíróságot azokból az SS-esekből, akik a koncentrációs táborban működtek. VédügyvédekVédőügyvédek nem voltak. Gyorsított eljárásban a mentők hordágyán fekvő Dohnanyit halálra ítélték és április 8-án vagy 9-én felakasztották.
 
== Jogi utóélet ==
 
A Harmadik Birodalom végén tevékenykedett [[Otto ThorbecketThorbeck]]et, a fellebbviteli bíróság elnökét és [[Walter Huppenkothen]] ügyészt a [[Németország]]i Szövetségi Köztársaság nevében megvádolták a náci rezsim gyilkosságainak támogatásával és bűnrészességgel. 1952-ben a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság esküdtszéke először mindkettejüket felmentette, 1956-ban a harmadik jogorvoslati eljárás során azonban megváltoztatta álláspontját. Az állami bírósági eljárás felmentette Thorbecket és Huppenkothenst a gyilkosságban való részvétel vádja alól, mert az állami semmítőszék szerint az abban az időpontban hatályos törvények alapján kell a tényállást megállapítani; nem lehet senkit azért elítélni, mert azokat saját igazságérzetére hallgatva nem bírálta felül.
 
Különleges félreértést okozott az az érvelés, amelyet a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság indokolásaként fogalmazott meg, miszerint az ítélet oka nem a végrehajtásban való részvétel, hanem az a tény, hogy Huppenkothent felmentették, mielőtt a gyilkosság ügyében az ítéletet meghozta volna a legfelsőbb bíróság Wilhelm Canaris, Ludwig Gehre, Hans Oster, Karl Sachs és [[Ernst Kaltenbrunner]] esetében. Kaltenbrunner aláírása Huppenkothensnek a legfelsőbb bíróság 1956-os véleménye szerint jogszerűnek bizonyult. Az állítólagos gyilkosság ügyében Dohnanyit és Huppenkothent is felmentették, mert kétség esetén a vádlottat nem lehet elítélni, bár a bíróság vezetői azt az ítéletet megerősítették.<ref>[[Ingo Müller]]: ''Der Niedergang des Strafrechtssystems im Dritten Reich''</ref>
 
1995-ben a Szövetségi bíróság első alkalommal határolódott el az 1956-os ítélettől, amelyben a bíró munkáját az egykori [[NDK]]-ban értékelték. A Dohnanyi elleni ítéletet, az 1998. szeptember elsején hatályba lépett törvény az igazságtalan nemzetiszocialista ítélkezést büntető igazságszolgáltatás keretében hatályon kívül helyezte. [[Günter Hirsch]] (a Szövetségi Bíróság elnöke 2000-től 2008-ig) azt mondta, 2002-ben Hans von Dohnanyi születése centenáriumán: „ez a döntés (1956), amelyben a Harmadik Birodalom egykori bíráit egy különleges bíróság, majd később egy hadbírótanács ítélte el, szégyent hozott a Szövetségi Bíróságra”. Ezen kívül azt mondta: „a Szövetségi Bíróság 1956-ban [[justizmord]]ot követett el, amikor azon az alapon mentették fel őket, hogy a bírák nem is vehettek részt a náci uralom során az 50&nbsp;000 halálos ítélet meghozatalában, hiszen azok a vádlottak bíróság elé sem kerültek”.
 
== Emlékezete ==
*[[Izrael]] állam Hans von Dohnanyit 2003. október 26-án a [[Világ Igaza]] megtiszteltetésben részesítette, mert saját élete veszélyeztetésével megmentette az Arnold és a Fliess családokat. Nevét a [[Jad Vasem]] emléktáblájára felírták.
 
*[[Lipcse (Németország)|Lipcsében]], [[Leverkusen]]ben, [[Karlsruhe|Karlsruhéban]] és [[Oranienburg]]ban utcát neveztek el róla.
 
== Dokumentumok ==
 
* Winfried Meyer (EDS.): ''Összeesküvők Hitler ellen: Isten nem adott páncélt a szívem köré. Levelek a katonai börtönből, illetve a Gestapo börtönéből 1943-1945'', DVA, München, 2015 {{ISBN|978-3-421-04711-3}}
 
== Irodalom ==
 
* Elizabeth Chowaniec: ''A Dohnanyi-eset, 1943–1945. Ellenállás, katonai bíróság, SS-önkény'', Oldenbourg, München, 1991 {{ISBN|3-486-64562-5}}
* Marikje Smid: ''Hans Dohnanyi – Christine Bonhoeffer – Házasság a Hitlerrel szembeni ellenállás alatt. '' Whurr Kiadó, 2002 {{ISBN|3-57905382-5}}
43 653

szerkesztés