„Dél-Dobrudzsa” változatai közötti eltérés

133 bájt hozzáadva ,  9 hónappal ezelőtt
→‎Történelme: bukaresti béke (1918)
a (Bolgár–román kapcsolatok kategória hozzáadva (a HotCattel))
(→‎Történelme: bukaresti béke (1918))
 
A [[Dobrudzsa]] déli részén található 2 megye ([[Durosztor]] és [[Kaliakra]]) (bolgár nevükön: [[Dobrics megye|Dobrics]] és [[Szilisztra (megye)|Szilisztra]] megyék) hovatartozása [[Bulgária]] és [[Románia]] között a [[Oszmán Birodalom]] alóli felszabadulás után ([[1877]]) vitatott volt, [[1913]]-ig Bulgária része.
 
A terület [[1913]]-ban, a [[második Balkán-háború]] során került Romániához. Az 1913-as [[annexió]] (elcsatolás) idején a lakosság többsége, 48%-a [[Iszlám|muzulmán]] ([[törökök|török]], [[tatárok|tatár]]) volt, ehhez hozzájött 43% [[bolgárok|bolgár]] és mindössze 2,3% [[románok|román]]. A területet Románia az [[Bukaresti béke (1918)|1918-as bukaresti béke]] értelmében elvesztette, de ez nem bizonyult tartósnak.
 
Az annexiótól kezdve a román állam szervezett betelepítéssel próbálta a [[nemzetiség]]i arányokat megváltoztatni. Így [[1925]]-től Románia befogadta és a Kvadriláterben telepítette le azokat a görögországi [[vlachok|arománokat]] (vlachokat), akiket a [[Kis-Ázsia|Kis-Ázsiából]] anyaországukba, [[Görögország]]ba bevándorolt [[görögök]] szorítottak ki. A görögországi arománok mellett a [[Szerb–Horvát–Szlovén Királyság]] részét képező [[Macedónia|Macedóniából]] is kb. 80 000 arománt telepítettek be. Mivel az arománok a [[román nyelv]]hez igen hasonló nyelvjárásokat beszélnek, ezért a román [[nemzet]]hez tartozónak tekintették őket. Az aromán telepeseknek a román királyi állam 5, 10, 15 [[hektár]]os telkeket adott (a katonák akár 75 hektár földet is kaptak).