„Earl Van Dorn” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
94. sor:
Van Dorn visszavonuló csapatait Rosecrans üldözőbe vette. Október 4–5-én további veszteségeket hozó harcokat vívtak a Hatchie-folyó hídjáért a [[Stephen A. Hurlbut]] és [[Edward Ord]] dandártábornokok vezette uniós erőkkel. A konföderációs hadsereg elkerülte a megsemmisítést, Dupuy Grant memoárjára támaszkodó műve szerint azért, mert Rosecrans nem üldözte elég agresszíven a visszavonuló délieket.{{refhely|Dupuy|772. o.}} Ennek azonban ellentmond, hogy Rosecranst Grant maga rendelte vissza az üldözésből, majd [[Henry W. Halleck|Halleck]] vezénylő tábornoknak arról panaszkodott, hogy háromszor kellett visszarendelnie Rosecranst az üldözésből.{{refhely|Varney}} A második corinthi ütközetben a konföderáció vesztesége 2521 főre rúgott; ebből 355 meghaltak, 1841-en megsebesültek és 324-en eltűntek.
Van Dorn [[Abbeville (Mississippi)|Abbeville]]-en, [[Oxford (Mississippi)|Oxfordon]], és [[Water Valley (Mississippi)|Water Valley-n]] keresztül vonult vissza. Itt december 4-én a szövetségi lovasság kis híján teljes törzsével együtt foglyul ejtette. A visszavonulás [[Coffeeville (Mississippi)|Coffeeville-en]] keresztül folytatódott az uniós lovassággal való megújuló járőrharcok mellett. December 6-án [[Grenada (Mississippi)|Grenadánál]] ért véget a hátrálás.{{refhely|Weinert|36. o.}} A második corinthi ütközetben elszenvedett vereség következtében Van Dornt hadbíróság elé állították, hogy tevékenységét kivizsgálják. Noha a kötelesség elhanyagolása, embereire való gondviselés és a hadjárat elégtelen módon való megtervezése vádpontjaiban vétlennek találták, hadseregparancsnoki beosztást többet nem kapott.{{refhely|NPS}} Ezzel egyidőben adminisztrációs hivatalának vezetésétől is megfosztották,{{refhely|Weinert|36. o.}} ahol [[John C. Pemberton]] váltotta fel, akit előléptettek altábornaggyá, hogy Van Dorn felettese lehessen. A
=== Visszatérés a lovasság kötelékébe ===
Ezzel egyidőben Ulysses S. Grant vezérőrnagy előrenyomult Vicksburg irányában. Egyetlen vasútvonal látta el hadseregét utánpótlással és Van Dorn hadtestébe tartozó egyik texasi katonája azzal az elképzeléssel állt elő, hogy a szövetéségi csapatok elkerülésével megtámadhatnák az egyre hosszabbra nyúló hadtápvonal egyik pontját. A tervet a parancsnoki vonalon eljuttatták Pemberton elé azzal a megjegyzéssel, hogy a lovasság kész a terv kivitelezésére, amennyiben Van Dorn vezeti őket. Pemberton engedélyezte Van Dorn fegyvernemváltását és a portya teljes sikert hozott.{{refhely|Atkinson}} 1862. december 20-án 3000 lovassal tökéletesen váratlanul megtámadták és elfoglalták a [[Holly Springs-i portya|Holly Spring-is ellátóbázist]], melynek felégetésével keresztülhúzták Grant Vicksburg elfoglalására szőtt tervét.{{refhely|Dupuy|772. o.}} 1500 szövetségi katona adta meg magát és másfél millió dollár értékű felszerelést semmisítetek meg,{{refhely|Encyclopedia of Arkansas}} és Grant kénytelen volt visszavonulni a hadjáratból. Ezután a [[Mobile & Ohio vasút]] vonalát követve a [[Middleburg (Tennessee)|Middleburg]] közelében fekvő Davis' Millsig jutottak. A Tennessee állambeli [[Bolivar (Tennessee)|Bolivar]] megkerülésével indultak vissza és december 28-án érték el grenadai bázisukat.{{refhely|Weinert|36. o.}}
[[File:VanDornACW.jpg|right|tthumb|150px|Earl Van Dorn in his Confederate general officer's uniform]]
1863. január 13-án Van Dornt megbízták a Department of Mississippi & East Louisiana teljes lovasságának parancsnokságával. [[Joseph E. Johnston]] tábornagy utasította, hogy csatlakozzon a [[Tennessee hadsereg (Konföderáció)|Tennessee hadsereghez]], mely Közép-Tennessee-t ellenőrizte. Van Dorn és lovassága [[Tupelo (Mississippi)|Tupelóból]] [[Florence (Alabama)|Florence-on]] keresztül a Tennessee állambeli [[Columbia (Tennessee)|Columbiába]] ment, melyet 1863. február 20-án ért el. Főhadiszállását [[Spring Hill (Tennessee)|Spring Hill]] közelében fekvő White Hallban ütötte fel és átvette a környékbeli lovasság irányítását. Hadseregparancsnoka, [[Braxton Bragg]] tábornagy azt a parancsot adta, hogy derítse fel a hadsereg balszárnya előtti területeket és védelmezze azokat az uniós lovassággal szemben.{{refhely|Weinert|36–37. o.}}
1863. március 5-én Van Dorn újabb sikert könyvelhetett el a [[Thompson's Station-i ütközet]]ben. Egy szövetségi gyalogdandár [[John Coburn (politikus)|John Coburn]] ezredes vezetése alatt [[Franklin (Tennessee)|Franklinből]] felderítési céllal délre indult. Spring Hilltől kb. 10 km-re Coburn támadást indított két konföderációs gyalogezred ellen, melyek visszaverték próbálkozását. Van Dorn frontális ellentámadást indított [[William Hicks Jackson]] dandártábornok lórólszállt lovassági katonáival, míg [[Nathan Bedford Forrest]] dandártábornok lovassága megkerülte Coburn balszárnyát és a szövetségiek hátába került. Három visszavert roham után Jackson végül bevette az uniós állásokat és Forrest zsákmányul ejtette az ellenséges szekértrént, illetve elzárta az utat a Columbia felé menekülni igyekvő uniós katonák elől. A lőszerből szinte teljesen kifogyott és bekerített Coburn megadta magát.
1863. március 16-án Van Dorn megkapta a Tennessee hadsereg teljes lovassági hadtestének irányítását.{{azonos|EEHC543}} Április 10-én a kisebb jelentőségű [[Első franklini ütközet]]ben összecsapott [[Gordon Granger]] szövetségi lovasságával. Van Dorn 137 lovasát vesztett el Granger száz lovasával szemben és emiatt elhatározását átgondolva megtorpant, majd visszatért Spring Hill környékére.{{refhely|Dupuy|772. o.}} Az egyik dandárját irányító Forrest kritizálta Van Dorn eljárását, s ezért a lobbanékony vezérőrnagy párbajra akarta kihívni. Forrest lebeszélte erről, megakadályozva valamelyikük vagy mindkettőjük halálát.
== Jegyzetek ==
| |||