„Bruce Dickinson” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 5 link egyértelműsítés |
|||
7. sor:
| aktív = [[1976]] – napjainkig
| műfajok = [[Heavy metal]], [[hard rock]]
| együttes = [[Iron Maiden (heavy metal együttes)|Iron Maiden]], [[Samson (együttes)|Samson]]
| tevékenység = [[éneklés|énekes]], dalszerző
| kiadók = [[EMI]], [[Sanctuary Records]]
14. sor:
'''Paul Bruce Dickinson''' ([[Worksop]], [[Nottinghamshire]], [[1958]]. [[augusztus 7.]] –) angol énekes, dalszerző és zenei producer, aki az [[Iron Maiden (heavy metal együttes)|Iron Maiden]] nevű [[brit]] [[heavy metal]] együttes frontembereként vált világszerte ismertté.
Zenei pályafutását helyi amatőr zenekarokban kezdte, mint a Styx (1976-ban - nem azonos az amerikai [[Styx (együttes)|Styx]] együttessel), a Speed (1977 és 1978 között), valamint a Shots (1979 elején). 1979-ben csatlakozott a [[Samson (együttes)|Samson]] nevű hard rock/heavy metal együtteshez, ahol "Bruce Bruce" művésznéven némi ismertségre is szert tett. 1981-ben hagyta el a Samsont állítólagos zenei nézeteltérések miatt. Röviddel azután, még 1981-ben, Dickinson lett az Iron Maiden új énekese, és az együttes 1982-es klasszikus ''[[The Number of the Beast]]'' albumán debütált. Az Iron Maidennel töltött időszakban számos nagy hatású lemezt készített, amely világhírt hozott számára és minden idők egyik legjobb heavy metal énekesének kiáltották ki.
Első szólóalbumát ''([[Tattooed Millionaire]])'' még az Iron Maiden tagjaként jelentette meg 1990-ben, majd 1993-ban kilépett a zenekarból, hogy szólópályáját egyengesse. Dickinson szólómunkássága a metal és a rock zene számos különböző stílusát öleli fel. Az Iron Maidenből való távozása utáni években négy szólóalbumot készített, majd 1999-ben visszatért az együttesbe. Azóta egyetlen nagylemeze jelent meg szólóban, a 2005-ös ''[[Tyranny of Souls]]''.
37. sor:
1977 telén Dickinson találkozott egy Paul 'Noddy' White nevű sráccal, akivel közösen megalakították a Speed nevű formációt, amely Bruce elbeszélése szerint a [[Judas Priest]] és a [[The Stranglers]] zenei világának ötvözete volt némi [[Hammond orgona|Hammond orgonával]] megspékelve. Dickinson volt az énekes és időnként gitározott is, miután Noddy megmutatott neki pár akkordot. A Speed nem volt hosszú életű, de segített Dickinsonnak egy kis színpadi rutint szerezni.
1978 nyarán egy újsághirdetésre jelentkezve csatlakozott a Siviter-testvérek Shots nevű együtteséhez, akik már demófelvételek készítését tervezték. A Shots rendszeresen játszott a környékbeli kocsmákban, ahol egyik este a [[Samson (együttes)|Samson]] zenekar vezetője, a gitáros Paul Samson és dobosa, Barry Graham (alias Thunderstick) is felbukkant. A két zenésznek megtetszett Dickinson előadása és szóba elegyedtek az énekessel. Pár héttel később felkérték, hogy csatlakozzon a Samsonhoz.
=== Samson (1979–1981) ===
A [[Samson (együttes)|Samson]] akkor már ismert együttesnek számított országszerte. Volt lemezszerződésük, kiadták első albumukat ''([[Survivor (Samson album)|Survivor]])'' és folyamatosan koncerteztek egész Angliában a többi [[New Wave of British Heavy Metal]] csapattal együtt. Dickinsonra ráaggatták a Bruce Bruce művésznevet egy [[Monty Python]]-jelenet nyomán, amelyben egy [[ausztrál]] egyetem filozófia-tanszékének összes professzorát Bruce-nek hívják.
Az első közös próbákon rengeteg új dal született, melyek később az 1980-ban kiadott ''[[Head On]]'' című második Samson-albumon jelentek meg. A zenekar menedzselése azonban állandó problémát okozott, gyakran nem tudtak élni a turnéfronton kínálkozó nagy lehetőségekkel. Időközben újra kiadták az első Samson-albumot, ezúttal már Bruce énekével. Az év végén stúdióba vonultak, hogy felvegyék a következő nagylemezt, amely ''[[Shock Tactics]]'' címen jelent meg 1981-ben, majd a kiadójuk becsődölt. Eddigre már nyilvánvalóvá váltak a zenei nézetkülönbségek is a csapaton belül. A zenekarvezető Paul Samson egy sokkal inkább blues-orientált megközelítésben gondolkodott, míg Dickinson a heavy metal felé vitte volna az együttest.
80. sor:
Dickinson első szóló próbálkozása a ''Bring Your Daughter... to the Slaughter'' dal volt 1989-ben, amely eredetileg a ''[[Rémálom az Elm utcában]]'' horrorfilm ötödik folytatásához íródott. A filmhez készült stúdiófelvételen Bruce mellett a gitáros Janick Gers, a basszusgitáros Andy Carr és a dobos Fabio del Rio játszik. A dal megtetszett az Iron Maiden-főnök Steve Harrisnek, így kerülhetett föl a Maiden előadásában a ''No Prayer for the Dying'' lemezre 1990-ben.
Ugyanebben az évben jelent meg Bruce első szólóalbuma ''[[Tattooed Millionaire]]'' címmel a Sony Music kiadásában. A lemezre került dalokat Dickinson és Gers közösen szerezték, és ugyanaz az összeállítású csapat játszotta fel őket, mint a ''Bring Your Daughter'' dalt, ami viszont nem szerepel a lemezen. A Dickinsontól megszokott heavy metal stílustól eltérően a ''Tattooed Millionaire'' dalainak hangvétele sokkal rockosabb. Az albumról négy kislemez jelent meg. A ''Born in '58'' önéletrajzi ihletésű dal és Bruce a nagyapjának dedikálta. A címadó szám ''(Tetovált milliomos)'' a [[Mötley Crüe]] basszusgitáros [[Nikki Sixx]]ről szól és a kislemezek közül ez jutott a legmagasabbra a slágerlistán 18. helyével. Az ''[[All the Young Dudes]]'' egy [[Mott the Hopple]] dal feldolgozása, amit eredetileg [[David Bowie]] írt az angol heavy rock együttes számára. A negyedik kislemez ''Dive! Dive! Dive!'' a nagylemezről kimásolt dalon kívül egy-egy [[Samson (együttes)|Samson]], [[AC/DC]] és [[Deep Purple]] feldolgozást is rejtett. ''[[Dive! Dive! Dive!]]'' címmel egy koncertvideó is megjelent 1991-ben a lemezbemutató turné [[Los Angeles]]-i fellépéséről.
==== Útkeresés (1994–1996) ====
| |||