„Hidrogén” változatai közötti eltérés

KutatókEgy 2016-os kutatásban 3,25 millió [[Bar (mértékegység)|bar]] nyomással összenyomtaknyomtak össze hidrogént, ami ennek következtében [[halmazállapot]]-változáson ment át,keresztül. aA hidrogén egy új, szilárd fázist vett fel, amit „V”-velfázisnak jelölnekneveztek. Ebben az állapotban a hidrogénmolekulák külön atomokra bomlanakbomlottak, és aza atomokhidrogénatomok [[elektron]]jai fémesa fémekben lévő elektronokhoz hasonló tulajdonságokat kezdenekkezdtek mutatni, azaz delokalizálódtak.<ref>[http://www.sciencedaily.com/releases/2016/01/160106143028.htm Science Daily: Lab discovery gives glimpse of conditions found on other planets] {{Wayback|url=http://www.sciencedaily.com/releases/2016/01/160106143028.htm |date=20160108210211 }} 2016-01-06</ref> A hidrogén ilyen átalakulását már 1935-ben megjósolták.<ref>{{cite journal |last1=Wigner |first1=E. |last2=Huntington |first2=H.B. |year=1935 |title=On the possibility of a metallic modification of hydrogen |journal=Journal of Chemical Physics |volume=3 |page=764 |doi=10.1063/1.1749590 |bibcode = 1935JChPh...3..764W |issue=12}}</ref><ref>{{cite journal |last1=Loubeyre |first1=P. |coauthor=''et al.'' |year=1996 |title=X-ray diffraction and equation of state of hydrogen at megabar pressures |journal=Nature |volume=383 |page=702 |doi=10.1038/383702a0 |bibcode = 1996Natur.383..702L |issue=6602}}</ref> A fémes hidrogén – feltételezések szerint -– hatalmas mennyiségben van jelen a [[Jupiter]], [[Szaturnusz]], és néhány újonnan felfedezett [[exobolygó]] [[gravitáció]] által összenyomott belsejében. Továbbá azt is feltételezik, hogy akár szobahőmérsékletig (~{{szám|290|[[Kelvin|K]]}}) is [[szupravezetés|szupravezető]].<ref>{{cite journal|last1=Ashcroft |first1=N.W.|year=1968 |title=Metallic Hydrogen: A High-Temperature Superconductor? |journal=Physical Review Letters |volume=21 |page=1748 |doi=10.1103/PhysRevLett.21.1748 |bibcode=1968PhRvL..21.1748A |issue=26}}</ref>

A hidrogén vegyületeit gyakran nevezik [[hidridek]]nek, mely kifejezés használata meglehetősen tág értelmű. A „hidrid” kifejezés azt sugallja, hogy a H-atom negatív vagy anionos jellegű, amelyek jelölése H^-, és akkor használjuk, amikor a hidrogén nálánál [[Elektronegativitás|elektropozitívabb]] elemmel képez vegyületet. A hidrid anion létezését [[Gilbert Newton Lewis|Gilbert N. Lewis]] vetette fel 1916-ban, az I. és II. főcsoprtfőcsoport sószerű hidridjei számára, és Moers bizonyította 1920-ban [[lítium-hidrid]] (LiH) olvadékelektrolízisével, melynek során az anódon [[sztöchiometria|sztöchiometrikus]] mennyiségű hidrogén keletkezett.<ref name="Moers">{{cite journal|last=Moers |first=Kurt |title=Investigations on the Salt Character of Lithium Hydride |journal=Zeitschrift für Anorganische und Allgemeine Chemie |year=1920|volume=113|issue=191|pages=179–228|doi=10.1002/zaac.19201130116}}</ref> Figyelembe véve a hidrogén alacsony elektronegativitását, az I. és II. főcsoporton kívüli fémek esetében a kifejezés meglehetősen megtévesztő. A II. főcsoport hidridjei közül kivétel a BeH₂, amely polimer. A [[lítium-alumínium-hidrid]]ben az {{chem|AlH|4|-}} anion az Al(III)-hoz erősen kötődő hidridionokból áll.