„Haynal Imre” változatai közötti eltérés

45 bájt hozzáadva ,  8 hónappal ezelőtt
a (Magyar Örökség díj törölt sablonjainak eltávolítása (WP:BÜ), apróbb javítások)
Vitéz váradi '''Haynal Imre''', teljes születési nevén: ''váradi Haynal Imre Géza Jenő Mária'' ([[Beszterce (település)|Beszterce]], [[1892]]. [[november 12.]] – [[Budapest]], [[1979]]. [[február 3.]]) [[Kossuth-díj]]as (1957) magyar orvos, belgyógyász, endokrinológus és egyetemi tanár.
 
==Életpályája Élete ==
Váradi Haynal Geiza közegészségügyi főfelügyelő (1860–1938) és Zareczky Marianna fia.<ref>{{cite web |url=http://resolver.pim.hu/auth/PIM57687 |title= Haynal Geiza|accessdate= 2015-08-17|author= |last= |first= |authorlink= |coauthors= |date= |year= |month= |format= |work=Petőfi Irodalmi Múzeum|publisher= |pages=}}</ref> A besztercei evangélikus gimnáziumban érettségizett, oklevelét a [[Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem|kolozsvári egyetemen]] szerezte meg (1915), háborús frontszolgálat után Budapesten a [[Korányi Sándor]] vezette belklinikán dolgozott (1919–34), közben [[Bécs]]ben és [[London]]ban szakosodott, majd magántanári képesítést szerzett; 1938-ban egyetemi rendkívüli tanár lett. Eközben 1922. július 22-én Budapesten, a Ferencvárosba házasságot kötött Nagy Margittal, Nagy László és Domahidy Erzsébet lánávallányával.<ref>[https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-D1NQ-HGB A házasságkötés bejegyezve Budapest IX. ker. polgári akv. 522/1922. folyószám alatt.]</ref>
 
Pályájának jelentős része fűződik Kolozsvárhoz[[Kolozsvár]]hoz, 1940-től a [[belgyógyászat]] nyilvános rendes tanára az egyetem orvosi karán. A [[Margarethe hadművelet|német megszállás]] alatt az üldözött [[románok|román]] és [[zsidók|zsidó]] lakosság védelmére sietett, klinikáján több száz embert rejtegetett a [[deportálás]] elől. Életrajzi vázlatában maga jegyzi meg: „Igyekeztem [[Erdély]] népeinek békés együttélését szolgálni s az üldözötteket tőlem telhetőleg megvédeni.” 1944 őszén mint az orvosi kar dékánja [[Miskolczy Dezső]] rektorral együtt megtagadta az egyetem kiürítésére kiadott parancsot, s az 1944–45-ös tanévben folytatta előadásait. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] rendes tagjává választotta (1946), s visszatért Budapestre, ahol nyugalomba vonulásáig (1963) továbbra is tudományos tevékenységet fejtett ki. 1998-ban a [[Világ Igaza]] címmel tüntették ki.<ref>[http://db.yadvashem.org/righteous/righteousName.html?language=en&itemId=4015225 Adatlapja a Jad Vasem honlapján]</ref>
 
Érdeklődése főleg a [[kardiológia]] és [[endokrinológia]] kérdéseire irányult. Kutatási eredményei az [[inzulin]] hatásáról az ép és kóros [[szívizom]]ra, a [[máj]] és [[tüdő]] szerepéről a szív telítődésében és a vér elosztásában, a [[policitémia]] és a [[poliglobulia]] kórszármazásáról, a [[szívroham]] mechanizmusáról magyar, német, angol, francia szakfolyóiratokban jelentek meg. Az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] orvostudományi szakosztályának értesítőjében 1942 és 1945 között több tanulmánya foglalkozott a [[vérkeringés|vérkeringési rendszer]] rendszer elégtelenségeivel, a [[pajzsmirigy]] kiirtásának tehermentesítő hatásával szívbetegek keringési rendszerére, a máj és [[lép]] megbetegedéseivel, a [[Banti-kór]] elterjedtségével és tünettanával.
 
Átfogó műve: ''A szív és a vérerek betegsége'' (Budapest, 1938).
51 903

szerkesztés