„Richard Hakluyt” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Ticino (vitalap | szerkesztései)
A fordításnak tűnő szöveg egyes hibáit javítottam
→‎Életpályája: javítgatás
5. sor:
 
==Életpályája==
[[File:RichardHakluyt-BristolCathedral-stainedglasswindow-whole.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|A Brisztolibristoli katedrális üvegablakán balról a másodikon Richard Hakluyt]]
Richard Hakluyt családja a walesi marsallokban és [[Eaton]]ban élt. Apja meghalt, amikor Richard ötéves volt, ekkor nevelését egy unokatestvére, az ugyancsak Richard Hakluyt nevű ügyvéd vette át, akinek sok barátja volt a városban, köztük a város kiemelkedő kereskedői, földrajztudósai és felfedezői. E kapcsolatoknak köszönhetően jó helyzetben volt ahhoz, hogy segítse a fiatal Richard életét.
 
Különféle ösztöndíjak segítségével Hakluyt a Westminster Iskolában és az oxfordi Christ Church-ban tanult 1570–1577 között. 1577-ben szerzett diplomát. Ez volt az a korszak, amikor az angolok figyelmét felkeltettékfelkeltette aza Kína felé vezető északkeleti és északnyugati átjárók feltárása. Hakluyt érdeklődése is korán megmutatkozott a földrajz és az utazás iránt. Tanulmányozta [[Abraham Ortellius]] flamand térképészt, a világ első atlaszának fordítóját, valamint [[Gerardus Mercator]] flamand térképkészítőt és a kozmográfiai problémákat. 1583-ban Walsingham, az egyik legfontosabb államtitkár küldte Hakluytot Párizsba Sir Edward Stafford, az angol nagykövet lelkészeként. Párizsban információkat gyűjtött a kanadai szőrmekereskedelemről, illetve a franciák és a száműzött portugálok tengerentúli vállalkozásairól. Itt szerkesztette a Pietro Martire műve, a ''De Orbe Novo'' kiadását is, hogy honfitársai megismerhessék a spanyolok korai sikereit és kudarcait az Újvilágban.
 
Hakluyt 1588-ban tért vissza Londonba. A háború kitörése Spanyolországgal véget vetett további tengerentúli kutatási lehetőségeinek, így elkezdett dolgozni előző elképzelésein, amelye munkája, a "''Voyages"'' átfogóságávalszéleskörűségével túlszárnyalta az összes eddigi összes földrajzi irodalmat; az első kiadás, egy kötetben, 1589-ben jelent meg.
 
Ez idő körül vette feleségül Duglesse Cavendisht, Thomas Cavendish rokonát, és a Suffolk Wetheringsett plébániájára nevezték ki. Felesége halála után, 1597-ben elkészítette a "''Voyages"'' nagymértékben kibővített második kiadását, amely három kötetben jelent meg 1598 és 1600 között. Röviddel annak befejezése előtt Erzsébet királynő kérte fel, hogy segítsen a gyarmati ügyekről tanácsot adni.
 
Hakluyt információt adott az újonnan létrehozott Kelet-indiai Társaságnak, és folytatta érdeklődését az észak-amerikai gyarmatosítási projekt iránt is; ő volt az egyik legfőbb pártolója a korona számára benyújtott petíciónak is.
 
Nem hitt a keleti sarkvidéki átjáró lehetőségében, de ő is az 1612-es északnyugatiészaknyugatiátjáró-átjáró társaság egyik alapító tagja volt. 1613-ban egy zarándokúton megismerkedett Samuel PurchassalPurchasszel is.
 
1616. november 23-án hunyt el Londonban.