„Disznózsír” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
 
== Felhasználása ==
[[Fájl:Chleb ze smalcem.jpg|thumb|200px||right|Zsíroskenyér]]
 
A disznózsír-felhasználás már a [[19. század]]ban igen jelentős volt, hiszen egyszerűen és olcsón lehetett előállítani a sertések zsírjából. A [[második világháború]] idején szinte az egyetlen zsiradékfajta volt, amelyhez hozzá lehetett jutni. A sertészsírt számtalan országban használják, mind a mai napig leginkább sütésre és főzésre. Sütésre kiválóan alkalmas, mivel magas a füstpontja (121-218 °C), ezért nehezen ég meg. Az ipar szappangyártáshoz használja fel közvetve vagy közvetlenül. A sertészsír élelmezési célra történő felhasználását a szakemberek nem ajánlják, mivel nagy arányban tartalmaz [[telített zsírsavak]]at, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a szív- és érrendszeri problémák kialakulásához, illetve emeli a „rossz” (LDL) [[koleszterin]] szintjét az erre érzékeny embereknél. A [[sütőipar]], az éttermek és néhány élelmiszeripari ágazat a sertészsír kellemes aromája miatt, illetve a kedvező állományjavító tulajdonsága miatt mégis felhasználja. Egyes szakácsok nem is hajlandóak más zsiradékkal készíteni a hagyományos magyar ételeket. [[Magyarország]] mellett nagy sertészsír termelő és fogyasztó országok [[Németország]], [[Amerikai Egyesült Államok|USA]], [[Lengyelország]], [[Nagy-Britannia]], [[Kína]] és a dél-amerikai országok. A zsírgyártás mellékterméke a [[töpörtyű|tepertő]] (töpörtyű), mely még mindig sok zsiradékot tartalmaz. A tepertőt az ipar szintén felhasználja, tepertőkrém készül belőle, illetve felhasználják egyes húsipari készítmények gyártásánál. A sütőipar [[tepertős pogácsa]] készítéséhez használja. Kedvezőbb élettani hatásai miatt a [[mangalica-zsír]] felhasználása egyre jobban terjed. A sertészsír íze és aromája jelentősen eltérhet attól függően, hogy a sertések mit ettek életük során, illetve, hogy milyen gyártástechnológiával készítették a zsírt.