„Foulques de Villaret” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
42. sor:
1309 novemberében Villaret Genovából [[Nápolyi Királyság|Nápolyba]] utazott. Onnan komoly flottával indult vissza az [[Égei-tenger]]re. A hajók áprilisban érkeztek meg Rodosz közelébe. A város augusztus 15-én kapitulált.{{refhely|Hazard|284. oldal|azonos=Hazard284}} Villaret fő célkitűzése a keresztény-muzulmán kereskedés akadályozása volt, ezért a johannita gályák lecsaptak minden hajóra, amelyet ezzel gyanúsítottak, és ezzel ellenfelükké tették a bizánciak és a velenceiek mellett a genovaikat is.{{refhely|Hazard|288. oldal|azonos=Hazard288}}
Villaret, miután megszilárdította rodoszi hatalmát, zsarnokoskodni kezdett, a rendben megjelent a korrupció. A keresztes hadjáratok terveivel nem törődött és egyre több pénzt követelt a nyugat-európai perjelségektől, amelynek jelentős részét később saját céljaira fordította. A rend hatalmas adósságot halmozott fel. 1317-ben a lovagok merényletet kíséreltek meg ellene, de sikerült Lindosz várába menekülnie, amelyet a lovagok megostromoltak. Végül a johanniták [[Maurice de Pagnac]]-ot választották nagymesternek, és júliusban arra kérték [[XXIII. János pápa|XXIII. János pápát]], hogy ismerje el választásukat.{{refhely|Hazard|288. oldal|azonos=Hazard288}}
Mindkét oldal a pápához fordult, aki Villaretet és Pagnac-ot is [[Avignon|avignon]]i rezidenciájára kérette. Eközben Giraud de Pins irányította a rend működését az egyházfő nevében. A rendnek ugyan voltak bizonyos jogai a nagymester leváltására, de Villaret népszerű volt Európában, ezért XXIII. János megsemmisítette az ellene hozott határozatot. Megerősítette, hogy Villaret a nagymester, ugyanakkor rábeszélte őt a lemondásra. 1319 júniusában [[Hélion de Villeneuve]] lett a johanniták nagymestere.{{refhely|Hazard|288. oldal|azonos=Hazard288}}
| |||