„Foulques de Villaret” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
41. sor:
 
1309 novemberében Villaret Genovából [[Nápolyi Királyság|Nápolyba]] utazott. Onnan komoly flottával indult vissza az [[Égei-tenger]]re. A hajók áprilisban érkeztek meg Rodosz közelébe. A város augusztus 15-én kapitulált.{{refhely|Hazard|284. oldal|azonos=Hazard284}} Villaret fő célkitűzése a keresztény-muzulmán kereskedés akadályozása volt, ezért a johannita gályák lecsaptak minden hajóra, amelyet ezzel gyanúsítottak, és ezzel ellenfelükké tették a bizánciak és a velenceiek mellett a genovaikat is.{{refhely|Hazard|288. oldal|azonos=Hazard288}}
 
Villaret [[V. Kelemen pápa]] elvárásának megfelelően megkezdte a keresztények és a muzulmánok közötti kereskedelmi kapcsolatok szétzilálását. Az 1310-es éveket a rend és a keresztény kereskedők, elsősorban a genovaiak és a [[Velencei Köztársaság|velenceiek]] vitái határozták meg. A genovaiak még Orkán menteşei emírt is felbérelték, hogy csapataival foglalja el Rodoszt.{{refhely|Hazard|287. oldal|azonos=Hazard287}}
 
A nagymester megkezdte a kapcsolatok szorosabbra húzását [[II. Jakab aragóniai király|II. Jakab aragóniai királlyal]]. Ez a pápa utasításaival ellentétes volt, ugyanis az egyházfő azt akarta, hogy a lovagok támadják meg a [[Katalónia|katalán]] kolóniákat. A rend viszont abban bízott, hogy Jakab és a Mária ciprusi hercegnő frigyéből fiú születik, aki megkapja Ciprus és Jeruzsálem koronáját, és így lesz egy olyan erő a térségben, amely támogatja a johannitákat.{{refhely|Hazard|288. oldal|azonos=Hazard288}}
 
Villaret, miután megszilárdította rodoszi hatalmát, zsarnokoskodni kezdett, a rendben megjelent a korrupció. A keresztes hadjáratok terveivel nem törődött és egyre több pénzt követelt a nyugat-európai perjelségektől, amelynek jelentős részét később saját céljaira fordította. A rend hatalmas adósságot halmozott fel. 1317-ben a lovagok merényletet kíséreltek meg ellene, de sikerült Lindosz várába menekülnie, amelyet a lovagok megostromoltak. Végül a johanniták [[Maurice de Pagnac]]-ot választották nagymesternek, és júliusban arra kérték [[XXIII. János pápa|XXIII. János pápát]], hogy ismerje el választásukat.{{refhely|Hazard|288. oldal|azonos=Hazard288}}