„Adatbázis-kezelő rendszer” változatai közötti eltérés

a
→‎Alapelvek: elütés
a (→‎Alapelvek: Elütés.)
a (→‎Alapelvek: elütés)
 
Mindkét nyelv feldolgozását, értelmezését maga az adatbázis-kezelő végzi – a két nyelvhez pedig két értelmezést végző
szoftverkomponens tartozik, amelyeket rendre lekérdezés-feldolgozónaklekérdezésfeldolgozónak, illetve sémafordítónak nevezünk (az adatbázis-kezelő típusától függetlenül). A DDL és DML nyelvek kialakításának egyik célja az volt, hogy a felhasználónak elegendő legyen kizárólag az adatok logikai adatszerkezetével (lásd [[adatbázis]]ok) tisztában lenniük, ne kelljen ismerniük az adatok fizikai tárolásának formáját, mikéntjét. Ha ezekhez a nyelvekhez külön fordító tartozik, akkor értelemszerűen több DDL és DML nyelven is kapcsolódhatunk akár ugyanahhoz az adatbázishoz is – tehát egyfajta függetlenséget, nevezetesen logikai adatfüggetlenséget tudunk általa biztosítani. Például ma tipikusan [[objektumorientált]] DDL-en (lásd például [[OQL]] megfelelő részét) keresztül is hozzáférhetünk egy [[relációs adatbázis|relációs adatbázis-kezelőhöz]].
 
A felhasználói utasítások értelmezése után annak konkrét végrehajtására kerül sor, amely az adatbázis-kezelő motor (angolul: database engine) egyik feladata. Az adatbázis-kezelő motor ezt egyrészt úgy teszi meg, hogy a felhasználói folyamatok egyidejű futásából eredő potenciális problémák elkerülése (például közösen írnak és olvasnak egy adategységet, egyik folyamat elöl mindig elveszik az erőforrásokat, folyamatok egymásra várnak), illetve zavartalan futásuk biztosítása érdekében mindenféle szabályozást eszközöl, más szóval: [[tranzakció-kezelés]]t végez. Másrészt pedig magát a [[fizikai adatbázis]]t kezelő rendszert kell megfelelő utasításokkal vezérelni úgy, hogy az a kapott utasításokat optimalizálva a felhasználói folyamatot a lehető legrövidebb idő alatt szolgálja ki (lásd [[adatbázis-optimalizálás]]).
339

szerkesztés