„Lúthien Tinúviel” változatai közötti eltérés

A Lúthien és a Tinúviel tulajdonnevekként Tolkien élete fő művének, a ''[[A szilmarilok|Szilmarilok]]''nak korai (és soha be nem fejezett) változatában bukkannak fel, melyet Tolkien halála után fia, [[Christopher Tolkien]] ''[[Az elveszett mesék könyve]]'' címen adott ki. A műben egy vándor-lelkű tengerész kiköt a Magányos Szigeten ([[Tol Eressëa|Tol Eressëán]]), amely az emberek lakta kontinenstől messze északnyugatra található, és a [[tündék]] legnemesebbjei lakják. A tündék Eriolnak („aki magányosan álmodozik”) nevezik el az embert, és barátságosan fogadják, elmesélve neki népük és a világ történetét; valamint -– bizonyos történetváltozatok szerint -– kisebb bonyodalmak után végül maguk közé is fogadják, mi után pedig elnyeri az Ælfwine (tündebarát) nevet.