„3M6 Smel” változatai közötti eltérés

A '''3M6 Smel''' ([[NATO-kód]]ja: ''AT–1 Snapper'') a [[Szovjetunió]] első [[irányított páncéltörő rakéta|irányított páncéltörő rakétája]], amelyet az [[1950-es évek]] végén fejlesztettek ki. Terepjáróra és páncélozott járműre telepítve használták. A gépesített lövész ezredeknéllövészezredeknél egy-egy páncéltörő ütegbe szervezve alkalmazták.

A Szovjetunióban a irányított páncéltörő fegyverekre csak azt követően fordítottak nagyobb figyelmet, hogy [[Franciaország]] eredményesen alkalmazta az [[SS.10]] típusú rakétáit az [[1956]]-os [[szuezi válság]] során. A Szovjetunió Minisztertanácsa [[1957]]. május 27-én hozott határozatot az irányított páncéltörő fegyverek kifejlesztéséről, és a [[Moszkva]] közelében található [[Kolomna|Kolomnában]] működő SZKB (később KBM) tervezőirodát bízták meg a fejlesztő munkávalfejlesztőmunkával. A tervezőmunkát Borisz Ivanovics Savirin irányította. Az első ballisztikus kísérleteket már [[1958]] áprilisában végrehajtották a Smelnek elnevezett rakétával, majd még az év nyarán végrehajtották az első irányított indításokat. [[1959]]. augusztus 28-án a rakétát bemutatták a hadsereg felső vezetésének, [[1960]]. augusztus 1-jén pedig döntöttek a páncéltörő rakéta rendszeresítéséről, amely a Szovjet Hadseregben a 3M6 [[GRAU-kód]]ot kapta. A nyilvánosság előtt [[1963]]-ban mutatták be. A rakéta sorozatgyártása 1[[9611961]] és [[1966]] között folyt.

A kormányparancsokat az irányzó a vezérlőberendezésétől a rakétáról repülés közben lefutó vékony vezetéken kapja. Az irányzó vizuálisan követi repülés közben a rakétát és a célhoz viszonyított helyzete alapján egy kis botkormány segítségével irányítja a célra. Ez a módszer nehézkes, és képzett, gyakorlott kezelőszemélyzetet igényel. A manuális irányítási mód miatt a rakéta pontossága korlátozott.

A 2K15 páncéltörő rendszer a 3M6 Smel rakéták [[GAZ–69]] terepjáróból kialakított, 2P26 jelű járműre telepített változata. A terepjáró hátsó részén négy rakéta számára alakítottak ki indítósínt. A rakétákat álló helyzetben szállította a jármű, és ponyvával fedték a terepjáró hátsó részét. A rendszer tűzkésszé tétele során a ponyvás borítást hátrahajtották és a rakétákat hordozó síneksíneket kifordították. A rakéták indítása és irányítása a járműből, vagy a jármű mellől, a kitelepített irányítóberendezéssel történt. A rendszer kezelőszemélyzete két főből állt.

Az [[1964]]-ben rendszeresített 9K16 páncéltörő rakétarendszer a 2K15-nél lényegesen hatékonyabb volt. A páncélvédett, úszóképes jármű terepjáró képessége sokkal jobb volt, mint a GAZ–69 terepjáróé. A Smel rakétákat a [[BRDM–1]] páncélozott felderítő járműből kialakított 2P27 jelű járműbe építették be. A három rakétát befogadó indítósínek számára a jármű hátsó részén alakítottak ki helyet, amelyet két, oldalra nyitható páncélozott ajtó zárt. Menetben a rakétákat a páncéltestbe süllyesztve szállították. Alkalmazásukhoz a két zárófedelet kinyitották és egy hidraulikus szerkezet kiemelte az indítóberendezést. A rendszer kétfős kezelőszemélyzete a jármű elülső részében foglalt helyet.

Harci alkalmazására az [[1967]]-es [[hatnapos háború]]ban került sor. Az [[egyiptom]]i csapatoknál a rakétarendszer BRDM–1 alvázra telepített változatát (9K16) használták. 25%-os találati arány mellett dokumentálhatóan 1 (egy) [[izrael]]i harckocsit semmisítettek meg a Smel páncéltörő rakétával.

*[http://www.rustrana.ru/article.php?nid=29054 A rakétrakéta főkonstruktőre, Borisz Ivanovics Savirin a Russzkaja Civilizacija oldalán (oroszul)]