„John Hume” változatai közötti eltérés

egy bájt hozzáadva ,  1 évvel ezelőtt
→‎Politikai pályafutása: elírás javítása
(javítások)
(→‎Politikai pályafutása: elírás javítása)
1969-ben független köztársaságpárti jelöltként megválasztották az akkor működő északír parlamentbe ''(Parliament of Northern Ireland)''. 1970-ben társalapítója és alelnöke lett a [[Szociáldemokrata és Munkáspárt]]nak (SDLP), amely a legjelentősebb köztársaságpárti erővé nőtte ki magát. Az északír parlament 1972-es megszüntetését követően 1973-tól az északír gyűlés ''(Northern Ireland Assembly)'' tagja, 1974-ben pedig rövid ideig kereskedelmi miniszter volt az unionisták és a köztársaságpártiak közös kormányában. Az északír feszültségek fokozásával 1976-ban az [[Egyesült Királyság]] közvetlen kormányzás alá vonta [[Észak-Írország]]ot és feloszlatta az 1975 óta működő alkotmányozó gyűlést, amelynek Hume is tagja volt. 1979-ben Gerry Fitt utódjaként megválasztották az SDLP elnökévé.
 
Először 1974-ben indult el brit parlamenti választáson, amelyen nem szerzett mandátumot, de 1979-ben (már pártelnökként) az [[Európai Parlament]] (EP) tagjává választották. Négy évvel később a brit képviselőházba is bekerült Foyle választókerületből. Mivel akkor nem volt összeférhetetlen a két mandátum, így megtartotta az EP-képviselőit is. Parlamenti képviselőként is folytatta meghirdetett erőszakmentességi és tárgyalásos politikáját. Részt vett a brit és ír kormányokkal való tárgyalásokban, illetve titkos tárgyalásokat kezdeményezett [[Gerry Adams]]szel, az [[Ír Köztársasági Hadsereg|IRA]] politikai szárnyának tekintett [[Sinn Féin]] elnökével. A találkozók ténye nyilvánosságra került, ami miatt Hume támadásoknak volt kitéve, de a megbeszélések folytatódtak. A cél a Sinn Féin tárgyalóasztalhoz ültetése, a tárgyalássorozat egyik eredménye pedig a brit és az ír kormányfők által aláírt 1985-ös angol–ír megállapodás volt. A megállapodást ugyan ellenezte az unionista közösség többsége és voltak köztársaságpárti kritikusai is, a megbeszélések folytatódtak, aminek folyománya az IRA 1994-es tűzszüneti bejelentése lett. KétNégy évvel később megkötötték a nagypénteki egyezményt, ami véget vetett az északír konfliktus fegyveres részének. Ugyanebben az évben az unionista UUP elnökével, [[David Trimble]]-lel közösen vehették át a [[Nobel-békedíj]]at az északír konfliktus befejezésében betöltött szerepükért. Emellett 1999-ben a Martin Luther King-békedíjjal, 2001-ben pedig a Nemzetközi Gandhi-békedíjjal tüntették ki. Hume a békefolyamat során kihasználta az 1960-as évek vége óta kialakult amerikai kapcsolatait, így megszerezve támogatónak több ír származású amerikai közéleti személyiséget, például [[Edward Kennedy]] szenátort, illetve [[Tip O’Neill]]t, az Amerikai Képviselőház elnökét is.
 
=== Visszavonulása ===