„Apologetika” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
A </ref> utáni írásjelek eltávolítása (VPM:ELL)
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
3. sor:
A szó a görög ''apologia'' főnévből és az a''pologeoma''-i igéből (jelentése szóban védekező, valaminek vagy valakinek a védelmére elmond valamit) ered, úgy a bibliai, mint a köznyelv is sajátos értelemben használja; jelentése: védekezés, önvédelem, hitvédelem/hitigazolás, védőbeszéd (a klasszikus görög jogrendszer technikai kifejezéseiből maradt fenn: a vád kézbesítette az ítéletet (kategoria), amire a vádlott egy apologiával válaszolt; ez egy formális beszédforma volt, amelyben az ellene felhozott vádak megcáfolásával próbálkozott).
 
Az apologetikát folytató személyt (a kereszténység védelmezői,<ref>{{Cite web |title=A kereszténység racionalitásának védelme |url=http://kalvinistaapologetika.hu/ |work=KÁLVINISTA APOLOGETIKA |date=2017-05-25 |accessdate=2019-12-10 |language=hu}}</ref><ref>{{Cite web |title=Létezik-e Isten? Érvek és ellenérvek a tudomány és a filozófia oldaláról |url=https://ertelmeshit.hu/ |work=Értelmes hit |accessdate=2019-12-10 |language=hu}}</ref>, tudósok,<ref>{{Cite web |title=Home page - John Lennox |url=https://www.johnlennox.org/ |work=www.johnlennox.org |accessdate=2019-12-10}}</ref>, újságírók) '''apologétáknak''' nevezik. Az apologéták a kereszténységen belül az [[ókeresztény egyház]] korai szakaszában élő írók (120-220 közötti) csoportját alkotják, akik a művelt pogányoknak címezték a kereszténységet védő írásaikat.{{refhely|Világvallások A-Zs; 2009}}
 
A kereszténységen kívül az első apologétáknak (egy eszme vagy tan védelmezői szóban vagy írásban) [[Platón]] és [[Szókratész]] számítottak, de mai meghatározás szerint apologéta minden olyan egyén vagy csoport, amely bevett hagyományokat, [[Dogma (fogalom)|dogmákat]], politikai elveket, rendszerint támadó, vitázó hangvétellel, elfogultan támogat, igazol és indokol. Ezek az apologetikus (védő)írások vagy (védő)beszédek valaminek (tanok, elvek) vagy valakinek (államelnökök, vezetők) a dicsőítésére, a védelmére szolgálnak, tárgyilagos megítélés helyett pedig szubjektív véleményekre alapozottak.