„Trebitsch Gyula” változatai közötti eltérés

Jav.
(Készült a(z) „Gyula Trebitsch” oldal lefordításával)
 
(Jav.)
Trebitsch Márk (1888–?) hitközségi hivatalnok és Rosenbaum Melánia (1892–?) fia.<ref>{{Cite web |url=https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-62YS-V8T?i=87 |title=Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 1154/1913. folyószáma alatt |accessdate=2020-08-12}}</ref> Felsőkereskedelmi iskolában érettségizett, majd 1932 júliusától a német UFA budapesti irodájában dolgozott, ahol kitanulta a filmkészítést.
 
22 éves korában alapította meg első filmvállalatát, az Objektiv Film Kft-t és egy évvel később mutatták be első filmjét a ''Rád bízom a feleségem címmel'' [[Vaszary János (színművész)|Vaszary János]] rendezésében, bankhitelből. Ezt kilenc további produkció követte. 1939-ben a [[Zsidó holokauszt Magyarországon|zsidótörvények]] miatt a cégét névlegesen [[Ráthonyi Ákos (rendező)|Ráthonyi Ákos]] vette át tőle. 1942-ben behívták munkaszolgálatra, mert zsidóként nem teljesíthetett katonai szolgálatot. Többek között árkokat kellett ásnia és aknákat szednie a keleti fronton. Később a [[Bor (Szerbia)|Bor]]<nowiki/>i rézbányákban dolgoztatták. Ezt követően a Sachsenhausen-i, a Barth-i (Rostock közelében) és Wöbbelin-i (Ludwigslust közelében) koncentrációs táborokba deportálták. Testvéreit meggyilkolták a [[holokauszt]] során, míg szülei [[Budapest|Budapesten]] életben maradtak, és a háború után kivándoroltak [[Izrael|Izraelbe]].
[[Fájl:Itzehoe,_Germany_Den_Opfern_des_Nationalsozialismus_2.jpg|bélyegkép| A nemzetiszocializmus áldozatainak emlékműve ]]
A Wöbbelin-i koncentrációs táborban szabadult fel, majd [[Itzehoe]]-ben a brit katonaság gondoskodott róla. 1946-ban ő volt az egyik kezdeményezője Németország első, a [[nemzetiszocializmus]] áldozataira emlékező szobor felállításának.<ref>[https://www.shz.de/lokales/norddeutsche-rundschau/erbaut-verdraengt-wiederentdeckt-id18176151.html Itzehoer Mahnmal für die Opfer des NS-Regimes : Erbaut, verdrängt, wiederentdeckt]</ref> A tervet a hamburgi építész, [[Fritz Höger]] készítette. Az emlékmű ma Itzehoe központjában található.
Trebitsch a háború utáni brit katonai vezetéstől engedélyt kapott két mozi üzemeltetésére. Nem tért vissza Magyarországra, mert szerelmes lett [[ Erna Sander |Erna Sander]] jelmeztervezőbe, akivel 1947-ben kelt egybe.
 
1947-ben Trebitsch Gyula társával, a szintén holokauszt-túlélő [[Walter Koppel]]<nowiki/>lel felépítette a Real-Film filmgyártó céget és ennek részeként a Studio Hamburgot, melyek együtt Észak-Németország legnagyobb film- és televíziós szolgáltató központjává, valamint Európa egyik legnagyobb médiabirodalmává váltak.
 
A háború utáni első filmjét (''Die letzte Nacht'') 1949-ben készítette, [[Margarete Haagen]] és [[Carl-Heinz Schroth]] főszereplésével. Néhány vígjáték után, mint a ''Keine Angst vor großen Tieren'' (1953), vagy ''Des Teufels General'' (1955) Helmut KäutnertőlKäutner rendezésében Curd Jürgenssel és Viktor de Kowa-valKowaval hamar nagy sikert hoztak számára.
 
1957-ben Trebitsch még a legjobb idegen nyelvű film [[Oscar-díj]] kategóriájában is esélyesnek számított ''Der Hauptmann von Köpenick'' című filmjével. Ezt a díjat végül [[Federico Fellini]] nyerte el ''a [[Cabiria éjszakái]] (Le Notti di Cabiria)'' című filmjéért.
== Filmográfia (válogatás) ==
 
* Rádbízom a feleségem (1937)
* 1951: Weh’ dem, der liebt!
* Édes a bosszú (1937)
* Tokaji rapszódia (1937)
* Finale (1948)
* Die letzte Nacht (1949)
 
* Kätchen für alles (1949)
* Schicksal aus zweiter Hand (1949)
* Die Freunde meiner Frau (1949)
* Derby (1949)
* Gefährliche Gäste (1949)
* Gabriela (1950)
* Die Dritte von rechts (1950)
 
== Díjai, kitüntetései (németül) ==
== Jegyzetek ==
<references />
 
== Fordítás ==
 
* {{Fordítás|de|Gyula Trebitsch|oldid=202420786}}
 
== Források ==
* Wolfgang Bittner, Mark vom Hofe: ''Der Autor ist für mich der größte Star. Gyula Trebitsch''. In: ''Ich bin ein öffentlicher Mensch geworden. Persönlichkeiten aus Film und Fernsehen''. Horlemann Verlag, Bad Honnef 2009.
* Michael Legband: ''Das Mahnmal. Erbaut, verdrängt, wiederentdeckt.'' Verlag Peter Gerbers, Itzehoe 1994.
* [[imdbname:0871632|Trebitsch Gyula]] az [[Internet Movie Database]] oldalán (angolul)
* [https://www.welt.de/print-welt/article588921/Personifizierte-Filmgeschichte.html Personifizierte Filmgeschichte] zum 85. Geburtstag von Gyula Trebitsch in [[:de:Die_Welt|DIE WELT]]
 
== ÍrásaiÍrása ==
 
* Trebitsch Gyula (Szerk.): ''Dokumentation 3. Hamburger Autorenseminar über die Erstellung von Drehbüchern''. Studio-Hamburg-Atelier, 1981
 
== Források ==
 
* {{Imdb|nm0871632}}
* [https://www.welt.de/print-welt/article588921/Personifizierte-Filmgeschichte.html Personifizierte Filmgeschichte] zum 85. Geburtstag von Gyula Trebitsch in [[:de:Die_Welt|DIE WELT]]
{{Nemzetközi katalógusok|GND=131655175|VIAF=33137469|LCCN=no/2015/057112}}
 
* Trebitsch Gyula (Szerk.): ''Dokumentation 3. Hamburger Autorenseminar über die Erstellung von Drehbüchern''. Studio-Hamburg-Atelier, 1981 .
{{Nemzetközi katalógusok|GND=131655175|VIAF=33137469|LCCN=no/2015/057112}}{{Portál|Filmművészet}}
{{DEFAULTSORT:Trebitsch, Gyula}}
 
[[Kategória:Filmproducerek]]
[[Kategória:Televíziós producerek]]
[[Kategória:Forgatókönyvírók]]
[[Kategória:1914-ben született személyek]]
[[Kategória:2005-ben elhunyt személyek]]
[[Kategória:A holokauszt túlélői]]
[[Kategória:Budapesten született személyek]]
[[Kategória:Forgatókönyvírók]]
[[Kategória:Televíziós producerek]]